Kereső Linkek Vendégkönyv Képtár

Egy vásári énekmondó

Vissza az érdekességekhez

Megosztom Facebook-on  Megosztom Twitter-en  Megosztom Startlapon  Megosztom URLguru-n  Megosztom Delicious-on  Megosztom Tumblr-en  Megosztom CitroMail-lel!  
Ajánlom egy ismerősömnek

A két világháború közötti időszakban Hajdúszoboszlón háromszor volt hetipiac, hétfőn, szerdán és pénteken. A legnagyobb a pénteki volt. Ilyenkor vásárolták meg az asszonyok a vasárnapi ebédhez való zöldségféléket, gyümölcsöt, tejfelt, túrót, meg sok más egyebet is. Kinek mire futott pénzéből.

A hetipiac helye a város főtere volt. Az idők folyamán keresztelték azt ilyen-olyan nevű térnek. A nép mégis egyszerűen csak piacnak nevezte. Valójában az is volt, sem több, sem kevesebb, csak piac.

A régi tér sokkal kisebb volt, mint a mai. A városházától a mozibejáratig terjedt. A piac lelke a Nelson (akkor Kis-Bika, később Bástya-presszó) előtti térség volt. Itt sorakoztak a zöldség-gyümölcs árusok, de árultak itt cukorkát, mézeskalácsot, meg késeket, kanalakat is. Rengeteg látnivaló akadt a piacon. De nemcsak látni, hallani is lehetett ott nagyon érdekes dolgokat.

Erről, mármint a különös hallanivalókról Tornyai János versíró és énekmondó gondoskodott. Szép Ernő író és híres költő, aki sokszor látta és hallgatta őt a piacon, "Felnőtteknek" c. könyvében így beszélt róla:

"Minden heti piacon kirakodott Tornyai János bácsi, éppen a Kisbikával szemben; jó nagy asztal tetejére rakodott, az asztal megett ott állott ő déli harangszóig, meg Ott állott a felesége mellette, meg ott állott szélről, jobbfelé, balfelé legalább négy gyerekök, fiuk, leányuk. Mind az egész Tornyai-had énekelt egész délelőtti mégpedig a Tornyai János-féle friss históriát énekelték.

...Tornyai János bácsi balkezébe tartotta a históriát, jobbkézzel minden percbe felvett az asztalról ugyanolyan négy oldalas nyomtatott papirost, nyújtogatta jobbfelé, balfelé, úgy árulta a népnek a históriát két krajcárért vagy négy fillérért.

...Nemcsak história hevert ám azon az asztalon, volt ott kérem szép rendesen, egymás mellé rakva csapat kalendárium, meg leánynak, legénynek való galambos, gyöngyvirágos levélpapiros, azután meg egy bokor árvalányhaj, meg mézes, meg egy nadályos üveg abba folyton folyvást hajladoztak lassan a nadályok."

Tornyai nemcsak a szoboszlói hetipiacokon mondta, énekelte és árulta verseit. Ecsedi István, a híres debreceni néprajztudós írta róla 1927-ben:

"Az alföldi vásárok ritka érdekessége félévszázad óta Tornyai János vándorköltő. Vásárról vásárra jár. Planétát árul. Eseményeket versesít meg és így él. Öregember ,már, de azért hajtja a lelke: jön-megy. Nem eshetik meg nála nélkül egy alföldi vásár sem."

"Régi ember már maga is ugye? A hortobágyi hídivásárban megkérdezte tőle."

Tornyai így válaszolt:

"Mikor 1854-et írtak:
November hóba tizennégyet mondtak,
Akkor születtem én erre a világra,
De nem volt öröm a szülei házban,
Mert míg idesanyám a szíve alatt hordott,
A kedves jó apám a sírba jutott.
Alig hogy az évem a három évben vólt,
A kedves jó anyám is a sírjába jutott."

Szülei elvesztése után, amikor már nagyobbacska fiú lett, Álmosdra került Fráter Imre földbirtokoshoz libapásztornak. Fráter úr fiát házitanító tanította, az úrfitól itt leste el a betűvetés tudományát.

Erről ezeket mondta:

"levetettem a porba, így tanultam meg előbb a nagybetűket, azután a kisbetűket."

A sors sokmindennel megpróbálta. Mint katona, 1878-ban a boszniai hadjárat során megsebesült. Régi erejét többé nem nyerte vissza. Ekkor adta magát a versírásra.

Igen népszerűek voltak a plánétái vagyis jövendőmondásai. A titokzatos jövőre mindig kíváncsiak voltak az emberek. Minden hónapra készített egyet-egyet. Mindenki talált benne önmagára vonatkoztatható sorokat. Ilyeneket:

"Küszöbödön kopog közel boldogságod úgy lesz, mint hiszed álmaidban várod. Bár a sors megpróbál legyen erős lelked mert öröm boldogság mosolyog feletted."

Plánétáit, verses történeteit Hajdúszoboszlón, a PLÓN nyomdában, nyomták, Sajnálatos, hogy már alig található belőlük néhány darab.

Ecsedi István szépen fogalmazta meg Tornyai munkásságának lényegét.

"A magyar nemzeti kultúra terjesztője volt ő egy életen át ott, ahová az írás-olvasás nehezen jutott el. Tanító ott, ahol iskola nem volt. Lelke tiszta, becsületes és magyar ma is ... éldegéli öreg napjait az Alföld öreg vándordalnoka. Írja históriáit és viszi vásárról vásárra. Sovány kenyérkereset, de ez a népköltő díja. Versíró Tornyai János pedig népköltő marad mindhalálig."

A vásári énekmondó már régen a temetőben pihen. Érdekes históriáit még sokáig emlegették a szoboszlói emberek. Nagy kár lenne elfeledni e híres, különös, regélő versírót.

Forrás: Történetek Hajdúszoboszló múltjából, Erdei Gyula (1993)

Megosztom Facebook-on  Megosztom Twitter-en  Megosztom Startlapon  Megosztom URLguru-n  Megosztom Delicious-on  Megosztom Tumblr-en  Megosztom CitroMail-lel!  
Ajánlom egy ismerősömnek

Vissza az érdekességekhez

A lap tetejére