Balla Péter

A magyar ének-zene és a református egyházi énekköltészet kiemelkedő egyénisége. Hajdúszoboszlón született 1908. augusztus 11-én. Édesapja Herhi Balla István állatorvos, édesanyja Szűcs Margit.

Édesapja még az első világháború előtt családjával együtt a Bihar­megyei Belényesre került. Balla Péter itt járt református iskolába. Már a román uralom idején érettségizett. Bukarestben akadémiai szinten hegedülni tanult és a román művelődési minisztérium ösztöndíjával jutott el Budapestre, a Zeneművészeti Főiskolára. Kitűnő hegedűs volt, de a népdal-népzene vonzásában Lajta Lászlóval, és Bartókkal, Kodállyal munkakapcsolatban népdalokat gyűjtött Bukovinától a Dunántúlig. Az 1930-as évek közepétől a református egyházi énekek és a népdalok tanításával missziót teljesített. Ő volt a Sali Deo Gloria (SDG) balatonszárszói táborának nótafája. l950-5l-ben a Népművészeti Intézet munkatársa, népdalgyűjtő. Munkásságához mindig hozzátartozott a református egyházi zene. Saját szerzésű énekei, kórusművei mellett a ma használatos templomi énekeskönyv 512 énekének egyik válogatója.

Az 1960-as években mellőzött, sokat betegeskedő ember. Pestkörnyéki iskolákban gyerekeket tanított hegedülni. 1984. december 11-én Vecsésen halt meg. Lakóházát 1988-ban emléktáblával jelölték meg.

Forrás: Szülőföldünk-lakóhelyünk Hajdúszoboszló, Erdei Gyula (2001)

A lap tetejére