Kovács Gyula

1860. október 2-án született Hajdúszoboszlón, apja Kovács Miklós földbirtokos, táblabíró, hajdúkerületi alkapitány. Anyja D. Borbély Zsuzsanna. 1848-ban Hajdúszoboszló követe az országgyűlésben, a kormánypárt berkeiben működött, 1848 őszétől részt vett a honvédség szervezésében. A forradalom és szabadságharc bukása után hosszú ideig a debreceni kereskedelmi és váltótörvényszék elnöke.

Elemi iskoláit Hajdúszoboszlón, gimnáziumi tanulmányait Hajdúböszörményben, Brassóban és Késmárkon végezte, jogi diplomát Debrecenben szerzett. A Debreceni Királyi Járásbíróságon dolgozott, mint fiatal jogi diplomás, ezt követően Hajdú-vármegye közigazgatásában kapott szerepet, előbb, mint gyakornok, majd 1884-től szolgabíró, megyei másodjegyző. Ekkor mindössze 24 éves. Mint megyei közigazgatási szakember, Hajdúdorog alpolgármestereként vezényli le a hajdútelepülés nagyközséggé való átalakulásának folyamatát.

1894-ben meghalt az amerikai földrészt is megjárt Tury Albert polgármester, s utódjának Kovács Gyulát választották meg 1894. július 29-én. A Szoboszló és Vidéke hetilap vezércikkben köszöntötte: "Örömmel üdvözöljük Kovács Gyulát a polgármesteri széken, s hisszük, hogy az ő zászlóbontása új, jobb korszak kezdetét jelenti városunk közéletében is. (...) A közjó felé törekvő munkájában vele tartunk mindannyian, számíthat mindnyájunk erejére, mindaddig, míg azt a közjó érdekében igénybe venni akarja. Alig lehet kétség az iránt, hogy a közel múltban haladtunk valami keveset. De az is bizonyos, hogy ez a haladás nagyobbára csak látszólagos volt, s a lényeg belső ismérvei helyett igen sokszor csak a külső látszat színét viselte magán."

Kovács Gyula polgármesteri tevékenységével nemcsak a kritikus sajtó, de a város lakossága is elégedett volt. Nem volt híve a gyors előrehaladásnak, a mindenre kiterjedő folyamatos fejlődést szorgalmazta. Nemcsak polgármester, hanem számtalan szervezet, egyesület elnöke és támogatója. Az ő polgármesterségének időszakában erősödik fel a Kossuth-kultusz. Polgármestersége alatt épülnek ki a Hajdúszoboszló-Nádudvar, a Hajdúszoboszló-Hajdúszovát, a Hajdúszoboszló-Balmazújváros felé vezető városi szakaszokon a törvényhatósági utak, valamint a Püspökladány-Hajdúszoboszló-Debrecen műút átkelő szakasza.

1898-ban keresztülvitte a polgári iskola államosítását, 1899-ben felépíttette és berendeztette az állami polgári iskolát (Közgazdasági Szakközépiskola épülete). Bővítette a városháza épületét egy emeletes épületrésszel 20.000 korona értékben. Két községi gyermekmenhelyet létesített, közbenjárására a pénzügyminiszter magyar királyi állampénztárt állított fel Hajdúszoboszlón. Községi jellegű gazdasági népiskolát állítatott fel, ennek utóda lett a mezőgazdasági szakmunkásképző, illetve a mai Bocskai István Szakképző Iskola.

1901-ben választották meg Hajdúszoboszló országgyűlési képviselőjének, Polonyi Géza volt képviselővel szemben. A polgármesteri széket úgy adta át, hogy a piackövezési alapba 10.000, a vágóhíd építési alapba 14.000 korona gyűlt össze.

A Független Hajdúság első száma 1902. december 21-én jelent meg, melynek főszerkesztője Kovács Gyula lett, a lap szándékát vezércikkben fejtette ki: "Ezt a képtelen helyzetet megszüntetni, minden igaz magyarnak szent kötelesség. Elérkezni egyedül azon az úton lehet, amelyen Nemzetünk atyja Kossuth Lajos, mint örök irányt elénk szabott." Saját céljairól pedig ekképpen vallott: "Itt a szabad hajdúság földjén ringott bölcsőm, itt hagyta el ajkamat az első édes magyar szó, itt nyílt meg lelkem a világosságnak, itt jártam a tapasztalás iskoláját, ide köt minden örömöm, ide minden bánatom emléke; innen hívtak el szolgálni a hazát; ide fogok megtérni egykor örök pihenésre; de míg ez eljő, ennek a népnek, melyet testvéremül szeretek, szolgálni, használni akarok."

1903 januárjában megalakul Hajdúszoboszlón a Független és 48-as Kossuth Kör 200 fő jelenlétében, vezetői Oláh Miklós földbirtokos, tanácsnok és Soós János földbirtokos, és amely a függetlenségi politika zászlóvivője kíván lenni a hajdúvárosban. A vezetőségbe választották Kovács Gyulát is. A kör kezdte el szervezni a Rákóczi szabadságharc kirobbanása 200. évfordulójának ünnepségét, amelyen fellépett az Iparos Dalárda, mely vezetőségének elnöke korábban Kovács Gyula volt.

Kovács Gyula volt a vezetője annak a 800 fős - köztük 100 fő hajdúszoboszlói - küldöttségnek, mely 1903. április 18-án a fővárosba utazott, s tiltakozott a képviselőház elnökénél a kormány katonai törvényjavaslata ellen. A függetlenségi politika legnagyobb demonstrációját Hajdúszoboszlón 1904. január elején tartották, ahol Kovács Gyula mellett másik három országgyűlési képviselő is részt vett: Papp Elek, Rákosi Viktor és Benedek János. Bár 1905-re elfáradt a megyei ellenállás, az országgyűlési választásokat Kovács Gyula nyerte, sőt 1906. július 13-án, mint a megyei ellenállás vezéralakját Hajdú vármegye alispánjává választották. Ezt a tisztséget egészen 1914. december 31-ig tölti be, ezt követően szívbaja miatt nyugdíjba vonul.

Alispánsága alatt 1911-ben épült fel Debrecen akkori legszebb épülete a megyeháza, mely még ma is dísze Debrecennek, avatása 1913. február 27-én volt. A megyei útalap terhére megépítette Hajdúszoboszlón a Rákóczi és a Bocskai utca útjait. Több éven át elnöke volt a puszta-angyalházi közbirtokosságnak, főgondnoka volt a helyi református egyháznak, világi gondnoka az alsószabolcs-hajdúvidéki református egyházmegyének, presbitere a debreceni református egyháznak, elnöke a debreceni gazdák bankjának. Ugyancsak elnöke volt a Hajdúszoboszlói Takarékpénztár Rt.-nek.

Az orosz csapatok által feldúlt sárosmegyei községek újraépítéséhez 50.000 korona adományt tett saját vagyonából, a benedekvölgyi tanyai iskolának saját birtokából 50 holdat adott át. 1916. január 12-én kelt végrendeletében szegény rokonaira hagyta 300.000 koronát kitevő vagyonát, végrendeletének végrehajtásával legjobb barátját bízta meg dr. Malatinszky József személyében.

Szerényen élt, testvérei mindnyájan idősebbek voltak, a századforduló táján haltak el. Soha nem házasodott meg, így utódai nem maradtak, s vele a nemes Kovács család is befejezte szereplését a hajdúváros színpadán. Debrecenben halt meg 1916. május 19-én, az általa építetett Vármegyeházán ravatalozták fel. Temetésén ezrek vettek részt Hajdúszoboszlón, síremlékét a város emeltette. A vármegye törvényhatósági bizottsága elhatározta arcképének megfestését, ez a kép azonban sajnos soha nem készült el.

Életművét utókora nem ismeri, a magyar haladásért és szabadságért lelkesen végzett munkáját elfelejtette. Ideje őt a megbecsülésnek arra a helyére emelni, amelyen már ott találjuk Gönczy Pált, a tudós és reformer pedagógust, államtitkárt, Hőgyes Endre egyetemi orvos professzort és Kenézy Gyula kórházalapító tudós orvost.

Vida Lajos (2006)

Források: Hajdúszoboszló monográfiája 1975. 330. p.
Független Hajdúság 1935. november 17. 2. p.
Független Hajdúság 1902. december 21. 1. p.
Független Hajdúság 1916. május 21. 1. p.
Szoboszló és Vidéke 1894. július 29. 1. p.

A lap tetejére