Az oldal teljes funkcionalitású működéséhez Javascript szükséges!

Kereső Linkek Vendégkönyv Képtár

Magányosan szálló S c. kiállítás - 2008

Vissza a könyvtárba

Megosztom Facebook-on  Megosztom Twitter-en  Megosztom Startlapon  Megosztom URLguru-n  Megosztom Delicious-on  Megosztom Tumblr-en  Megosztom CitroMail-lel!  
Ajánlom egy ismerősömnek
Somló Lili: Szép Ernő (1912)



A kiállítás 2008.05.16 és 2008.09.30 között volt látható a Múzeumi Galériában. A megnyitót Cséve Anna irodalomtörténész tartotta.
 

 

Szeretettel köszöntök minden érdeklődőt, akivel a "...magányosan szálló S..." című Szép Ernő vendégkiállítás megnyitóján együtt lehetek! Megvallom, alaposan elgondolkodtam, hogy tehetném a kamarakiállítás megnyitóját is "szépernőssé", hiszen ez alkalommal mindent illik az ünnepelt személyéhez igazítani. Egy sort kihagytam a megnyitóbeszéd elejéből, üresen hagytam a helyet a neveknek, hogy a jelenlevőket megszólíthassam, olyan személyes tisztelettel és érdeklődéssel, ahogy a költő figyelne rájuk.

 

"Néked ki száz év múlva sétálsz a sétaúton e semmi Foszlány papírt, barátom, révedve Néked nyújtom. Épp olyan lesz a természeted mind nékem Szemed is ilyen lesz tán, a hangod hasonló, Tán még a képed is meg járásod is, s a romló Években éppen így csüngsz a végtelenségben Jobb kezem adnám Néked, ki ott jársz messze távol, Szeretnék Véled kezet fogni s szemedbe nézni..."

A Néked szól című vers sorait idéztem, és most, ha megengedik, újra nekikezdenék a megnyitóbeszédemnek: szeretettel köszöntöm Gergelyt, Ernőt, s talán így folytatnám: kedves István, Aranka, Margit, Magdika és Lajos!

Nem véletlenül van szükségünk a nevekre. A kiállítás is Szép Ernő nevével kezdődik, s első témája máris egy kérdés: mit jelent a nevünk, mint hangok összessége, kifejezi-e mindazt, ami vagyunk? Ahogy Szép Ernő írja: "És eszembe jutott a nevem és valószínűtlen és értelmetlen volt... más volt mint betű és szó..."

Mit jelent számunkra a név, Szép Ernő?

Irodalommal kapcsolatban tanulmányaink alapján elsősorban életrajzi adatokra, műfajokra, versre, elbeszélésre gondolunk. Ha a Szép Ernő-i irodalom bemutatására vállalkozunk, természetesen lehet s kell is ilyen irodalomtörténeti, poétikai hátteret rajzolni életműve köré.

Elmondhatnánk, hogy az 1920-as években színpadi íróként érte el a legnagyobb népszerűséget. Elmondhatnánk, hogy a magyar költészetnek a két világháború közötti korszakában (Kosztolányi Dezső, Márai Sándor és József Attila mellett) a "második" vagy késő/utómodernség kialakulását reprezentálják versei. Elmondhatnánk, hogy líránknak van Szép Ernő-i útja, az ő hangját véljük tovagyűrűzni Pilinszky János, Örkény István, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes műveiben is, egészen Tandori Dezsőig.

Az irodalmi kiállításokkal kapcsolatban is gyakran hasonlóan, az ismeretek közvetítése merül fel bennünk, ám a hamarosan megnyíló kiállítás az irodalmat elsősorban az olvasás szemszögéből közelíti meg.

A Lélegzet című elbeszélést hallottuk Krekk Alexandra előadásában, s már tudjuk, hogy a kiállítás címadó sora innen származik. A "magányosan szálló S" az olvasás szituációját idézi fel. Az S hang nem más, mint a könyvben való lapozgatás surló hangja. A lapozás pillanatában rövid időre elveszítjük szemünk elől a sorokat, ez alatt gondolataink elkalandoznak, figyelmünk a történet, a mese és a valóság között megoszlik, figyelmünk befelé fordul. Esetleg emlékek jutnak eszünkbe, érzések suhannák át, vagy nem gondolunk semmire, csak nézünk magunk elé, merengünk. A kiállítás rendezői boldogok lesznek, ha a látogató hasonló élményt szerez ebben a térben sétálva, hiszen Szép Ernő kedvenc szavaival szólva az álmodozás, a bámulat, rácsodálkozás a befogadás pillanata is.

Mert hol is jön létre a kiállítás - kérdezhetjük - valójában? A körülöttünk látható rajzok, kéziratok, a tárlat installációja akkor éri el célját, ha a látogató is előtte áll, ha mi is itt vagyunk személyesen.

A személyes kapcsolódás lehetőségét ez a rendhagyónak mondható kiállítás rögtön felkínálja: közel engedi, sőt közel hívja a látogatót.
Mert mit is lehet csinálni ebben a szobában, ahol Szép Ernő és önök is teret kaptak - együtt elférnek - a Bocskai István Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum jóvoltából?

Rá lehet csodálkozni a rajzokra. Számos portrévázlatot, rajzot találtunk Szép Ernő kéziratlapjainak margóján, illetve kockás jegyzetfüzeteiben a Petőfi Irodalmi Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattári kutatójában, melyeket első alkalommal mutathatunk be ezen a kiállításon a versek illusztrációiként. A középen lelógó tekercsen a cím alatt elhelyezkedő kézírás és rajz a költő kockás füzetében található, melybe valószínűleg 1916-ban marosvásárhelyi tüzérkiképzése alatt jegyzetelt.

A tizenéves korában még festőnek készülő költő ügyes rajzkészségét dicséri a két ablak között látható önarcképe, melyet angol szótárában fedeztünk fel. Alatta angolul "én vagyok, te vagy, ő van, mi vagyunk, ti vagytok, ők vannak" - játékos utalásnak tekinthetjük a költői-írói én határtalanságára - a létige ragozás igen jól illik az alanyi költőhöz.

Mit is lehet csinálni ebben a szobában? Mert a költészet a térbe került és még az irodalommal is lehet csinálni valamit.
Meg lehet érinteni a kék drapériákat. A kék árnyalatait mutató "égnek kelméi..." - a kifejezés Szép Ernő Október című írásából származik - a kiállításban valósággal megjelennek: többek lesznek, mint betű és szó. A textilek között megtaláljuk mindazokat a folyton változó árnyalatokat, melyeket az ablakon kitekintve is láthatunk. Ám a kék textileket a látogatónak magának kell végigsimítania ahhoz, hogy megszólaljon a kiállítás címadó "S" hangja.

A Szép Ernő által kedvelt papírfajták is meg-foghatók: "az itatós, a selyempapíros, a hártya-papír..."
Mit is lehet még csinálni ebben a szobában?
Lehet tükörbe nézni, mint otthon. A tükörkép a kiállítás egyik fontos alkotóeleme. A költői önarckép témakörét felvető idézetek között a látogató számára is elhelyeztünk és szemmagasságba állítottunk egy tükröt, hogy előtte megállva személyesen is szembetalálkozhasson a tükörre helyezett fólián látható Szép Ernő arcképpel (Somló Lili 1912-ből származó Szép Ernő grafikája) és ezen keresztül önmaga tükörképével. A nézelődő így "felveszi", felölti a költő arcát is a tükörben a sajátjával együtt, ráhangolódhat ezzel a költészettel való játékosabb, személyesebb ismerkedésre - mint befogadó, Szép Ernő hatása alá kerülhet.

Mit jelent számunkra a név: Szép Ernő.
Talán nem szentségtörés kijelenteni, hogy Szép Ernő nem ideálunk, nem is kell legyen. A kevesek kiválasztott művésze? Nem, hiszen úgy vallja, a művészetértés mindannyiunk adottsága.
S most kergetőznöm kell a szavakkal, mert keresem, hogy vajon miben áll Szép Ernő művészetének igazi nagysága?
Talapzatra emelni, nem szükséges, úgy hiszem, ő sem akarná. Idézem Szép Ernőt: "Én vagy költő vagyok, vagy nem vagyok az. Vagy mennydörgést, a föld moraját, tengeri kagyló zúgását hoztam és a néma növények és a beszédtelen állatok szószólója vagyok, vagy hitvány hangutánzást adok. Nem kérek jelzőket, visszautasítom, mint a tolakodást. Nem sikert akarok, hanem hatást..." (1936. július 5.)

Mikor hazamegyünk, eljátszhatunk a gondolattal, ez a kiállítást a mi hazafelé sétáló testünk viszi tovább magával.

Kérem, játszanak el azzal a gondolattal, hogy ez egy fordított világ, s adják otthon kölcsön szemüket hétköznapi tárgyinknak. Ehhez a játékhoz elmondom Szép Ernő receptjét, ez a recept a tollhoz, a kalaphoz és a kilincshez kötődik, mely azt hiszem, mindannyiunk otthonában jelen van: "Ha megmártom a tollat, talán jólesik néki. Mosolyog a tinta rajta. Meggyújtom a gyufát, olyan virgonc hangot ád, mintha elnevetné magát az örömtől mint a virág, felüdül, ha meglocsolták, oly eleven, kedves borzongás lepheti el a kalapot, mikor kefélik. Az a sejtelmem, hogy a kilincs is örül, mikor a meleg kéz hozzáér. Életet kap a tárgy is, mikor törődünk vele, mikor kicsit szeretjük."

Engedjük meg Szép Ernő számára, hogy hatást adjon nekünk, hatást, mely egyben örökségünk. Lehet egy város öröksége, éppen úgy, mint egy családé, amit Szép Ernő mond, üzen, azok a gondolatok lehetnek egy bölcs és mindig fiatalos nagyapáé. Mert mindenki kialakíthatja otthon magának a saját Szép Ernő-i világát.

A kiállítást megnyitom. Köszönöm a figyelmüket és kérem, tekintsék és érintsék meg a kiállítást!

2008.05.16.

Megosztom Facebook-on  Megosztom Twitter-en  Megosztom Startlapon  Megosztom URLguru-n  Megosztom Delicious-on  Megosztom Tumblr-en  Megosztom CitroMail-lel!  
Ajánlom egy ismerősömnek

Vissza a könyvtárba

A lap tetejére