Napisten
1997. október 8-án avatták fel Szabó László "Napisten" című szobrát, melyet a művész ajándékozott szeretett városának, Szoboszlónak. A szobor egy igen érdekes helyen, a Gyógyfürdő csónakázótavában került felállításra.
A művész szoboravatón elmondott beszédéből kiviláglik, hogy miért ott, a vízben, és miért pont ezt a szobrot kívánta felállítani Hajdúszoboszlón.
"Fa vagyok a lábam sárba tapad de karjaimat már vonja a nap.
A mi emberi mivoltunkat, álmaink szárnyalását megkötöttségünkben, a mi helyzetünket, a Nap és a Föld között, ezzel a felkiáltással fejezte ki Balassi Bálint költő, már nagyon régen, Őszinteség című versében. Őszintén bevallom én is, hogy életem beteljesülése ez a pillanat...
Mi itt a mai nap... a szellem győzelmét ünnepeljük az anyagon. Ősi és örökös fogalomnak áldozunk, a Nap és a víz éltető hatásának legyen ünnepe ez a szoboravatás. Szilárd alapzaton az organikus növekedés, gyarapodás és kivirágzás. A Napisten pedig legyen Hajdúszoboszló fejlődésének jelképe.
Azzal a kívánsággal adom át szobromat Hajdúszoboszló városának, hogy a Nap és a víz között hirdesse szent óhajunkat, hogy ezen a sokszorosan megáldott Földön - mely egyszer majd engem is itt befogad - mindannyian élhessünk, békés tevékenységeinkben, barátságban."
Forrás: Szókimondó, Piroska Mihály (1996)
Hírarchívum | Impresszum | Preambulum | Köszönet | RSS | Eseménynaptár