Barbócz Lászlóné (Zarándy Márta)
tanítónő
Miskolc,1939.06.24. - Hajdúszoboszló,2003.07.02.
(64 év)
Édesapja önálló asztalos mester. A családban két lány nevelkedett, szere- tetben, jó körülmények között.
Általános iskolába Miskolcon járt. 1957. június 20-án a Miskolci Állami Tanító- képzőben szerzett érettségi bizonyít- ványt. Még ez évben Tiszakeszire helyezték, ahol gyakorló éveit töltötte. 1958 júniusában szerzett tanítói oklevelet.
1958. július 7-én házasságot kötött Miskolcon Barbócz László matematika-fizika szakos tanárral. Házasságukból két gyermek született, 1962-ben Judit, 1966-ban Attila. 1958. augusztus 15-től a hajdúszoboszlói II. sz. Általános Iskola (ma Thököly Imre Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola) tanítója. Munkáját ugyanezen a munkahelyen 28 évig folyamatosan végezte az alsó tagozat 3. és 4. osztályában, nyugdíjazásáig.
1986. március 14-én rokkant nyugdíjasnak minősítették öröklött szembetegsége miatt, majd 1986. augusztus 25-én munkaviszonya véglegesen megszűnt. Ez az állapot lelkileg nagyon megviselte, gyakran visszajárt munkahelyére és tartotta a kapcsolatot munkatársaival.
1986. december 5-én váratlanul elvesztette szeretett férjét, aki a Hőgyes Endre Gimnázium igazgatója volt. Férje halála lelkileg és fizikálisan is erősen megviselte. Ebből a lelki válságból unokája születése vezette ki. Unokájában sok öröme volt, gyakran voltak együtt, jó és tartós érzelmi kapcsolat alakult ki közöttük.
Munkáját szerényen, alapos körültekintéssel, jó felkészült- séggel végezte az alsó tagozat osztályaiban.
Pedagógiai tevékenységét az új tanterv szellemében, annak követelményrendszerét szem előtt tartva tervezte és szervezte. Időt, fáradságot nem kímélve képezte magát. Kiemelkedő eredményeket ért el az anyanyelvi tárgyak tanításában, az alapkészségek fejlesztésében és a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatásában.
Alkotó módon kapcsolódott a szervezett továbbképzések munkájába, szívesen és lelkesen vállalta bemutató tanítások, előadások tartását. Kiemelkedő színvonalúak voltak osztályfőnöki, ének és rajz órái. A természet és zene szeretete ezeken az órákon teljesedett ki, ezáltal közel került tanítványai érzelmi és lelkivilágához. Társadalmi tevékenységének fő színtere a kisdobos munka volt. Rajvezetőként rajának kulturális szereplései kiemelkedők, igényesek és látványosak voltak.
A közösségben jól érezte magát, kereste az együttlét alkalmait a nyugdíjas közösségben és a Városi Pedagógus Énekkarban, amelynek kis megszakítással tagja volt 1958-tól haláláig.
Munkáját az alábbi kitüntetésekkel ismerték el:
Miniszteri Dicséret 1982, Úttörővezetői Érdemérem 1983, Iskolánkért Emlékérem 1986, Pedagógus Szolgálati Emlékérem 1987.
Férjével szívesen utazott Európa országaiba, ahol nevezetes városokat, múzeumokat látogattak. Mindig részt vett a tantestületi kirándulásokon és később a nyugdíjas klub rendezvényein is. Életében meghatározó volt a zene. Sok komolyzenei lemezt és kazettát gyűjtött.
Nyugdíjazását követően remélte, hogy hosszú időn keresztül családtagjai körében lehet, akiket nagyon szeretett. Sajnos 2002 telén gyógyíthatatlan kór támadta meg szervezetét, ami ellen nagy akarattal és emberi méltósággal küzdött. Példamutató türelemmel, fegyelmezetten viselte el a szenvedést, nagy lelkierővel küzdött életéért. A betegség erősebb volt, 2003 júliusában végleg eltávozott szerettei köréből.
Felhasznált forrásanyag:
Hivatalos iskolai dokumentumok, munkatársi visszaemlékezés.
Bali Imréné és Barbócz Elekné
Forrás: Pedagógusok Arcképcsarnoka, 2004
Hírarchívum | Impresszum | Preambulum | Köszönet | RSS | Eseménynaptár