Dóró Lárma (1822-1824)
Van annak már jó kétszáz esztendeje, hogy a szoboszlói hajdúk sorsa rosszra fordult. Bocskai fejedelem által adományozott földjeiket sokan elveszítették. Az egykori szabad birtokos hajdúk elszegényedtek. A megélhetést biztosító jó földeket elvitte a sok baj. A szerencsések, meg akinek pénze volt, megvásárolta a kisebb-nagyobb birtokokat. A valamikori gazdasági, társadalmi egyenlőség a régmúlt emléke lett.
Az elszegényedett hajdúk nem tudtak, de nem is akartak beletörődni ebbe a helyzetbe. Szervezkedni kezdtek. Régi jussaikat vissza akarták szerezni. A küzdelem az 1820-as években nagy erővel lángolt fel. A mozgalom vezére Dóró István, hajdúnemes volt.
Az 1822. évben a nemes tanács kivetette az évi adót. Fizetni azonban sokan nem tudtak, mert a rossz termés miatt nem volt miből. Czeglédy János, a város főhadnagya mégis erélyes intézkedésekkel akarta behajtani az adót. Dóró és társai azonban megtagadták a fizetést.
Csak onnan lehet valamit elvenni, ahol van - ezt üzente Dóró István a városházi uraknak. Itt meg a szegény hajdúságnak betevő falatja sincs. Nem fizetünk egy krajcárt se Czeglédy Jankónak!
A történetnek híre futott az egész Hajdúkerületben. A népek másfelé is mozgolódni kezdtek. Egy szeles márciusi napon a város tizedese zörgetett be a Dóró porta kapuján. Nagy fennhangon mondta: Czeglédy tekintetes úr üzeni kendnek, hogy reggel, amikor befelé harangoznak a templomba, akkorra a városházán legyen! Ez a királyi biztos úr parancsolata. Ő maga kíván igazságot tenni.
Dóró István megidézése a királyi biztos elé futótűzként terjedt el a városban. Mi is ott leszünk, nemcsak Dóró, mondták hívei. Ott is voltak! A városháza udvarán Szalai Mihályt, a katolikus kántort vagy kétszáz ember vette körül. Ő volt Dóró István mellett a mozgalom legfontosabb személye. Ő készítette a kerülethez, a városhoz küldött írásokat. A latin nyelven írt régi rendelkezéseket is ő fordította magyarra. Ezek nélkül Dóró és társai nem tudtak volna eligazodni az ügyes-bajos dolgokban.
A másik vezető Halasi Fekete László igen türelmetlen volt. A városalapító Halasi Fekete Péternek volt a leszármazottja. Nehezen viselte el jogainak semmibevételét. "Ki akarjuk keresni, hogy mi az igazságunk, ki az igazi hajdú" - mondta nagy helyeslés közt az embereknek.
Nemsokára a városháza nagytanácstermébe szólították az előbbieken kívül még Dede Mihályt, Borbély Nagy Dávidot, Cs. Kovács Mihályt, Dörgő Istvánt és Sári Bálintot is. A kerület ügyésze, Csohány László olvasta fel a vádlevelet. Így szólt: hibások kendtek, mert "egész dühösséggel kiütött népzendülést" robbantottak ki. Tűzzel játszanak emberek! Dóró István így válaszolt: "Én egyet se hívtam, sem hajdút, sem mást... én magamról felelek!" Akik meg itt vannak "megfelelnek azok magokról, s aztán van őfelségének olyan rostája, hogyha nem odavaló, kiejti azt".
A királybiztos látta, hogy a vádlottak egyáltalán nem ijedtek meg. Az udvarról is felhallatszott az egyre szaporodó tömeg kiabálása. Jobbnak látta, ha nem élezi a helyzetet. Ezért úgy határozott, hogy szabadon engedi a vádlottakat, de dorgálásban részesíti valamennyit. Azt gondolta, ezzel lezárul ez a kellemetlen és veszélyes ügy.
Rosszul gondolta!
1824 tavaszán még nagyobb erővel tört fel az elégedetlenség. Dóró Istvánt megint beidézték a városházára. Okulva az előzőekből, a kerülethez; Hajdúböszörménybe akarták több társával együtt átszállítani. A hírre többszáz ember vette körül a városházát. Amikor Dórót feltették a város szekerére, elkiáltotta magát: "Nem engemet kellene bevinni Böszörménybe, hanem Czeglédy Jankót... Háromszáz hajdút ide!" A sokaság körülvette a szekeret, Dórót kiszabadították. A letartóztatást "a rettentő lármázás miatt" nem lehetett végrehajtani!
1824 novemberében új városi vezetőségválasztásra került sor. Dóróék egyetlen jelöltet sem fogadtak el. Amikor pedig a városi tanács minden követelésüket elutasított, a felháborodott sokaság megrohanta a városházát. Valamennyi tisztségviselőt, de még a város szolgáit is elkergették. Dóró Istvánt választották meg főhadnagynak és minden tisztségre a maguk emberét állították.
Ez már nyílt zendülés volt.
Két osztály lovas és egy század gyalogos katonát vezényeltek ki a felkelés leverésére. Dóró Istvánt tíz társával együtt a kerületi börtönbe, Böszörménybe kísérték. A szoboszlói hajdúk ezt már semmiféle lármázással nem tudták megakadályozni. A letartóztatás 1825 januárjában történt. Ítéletet azonban csak 1831 márciusában hoztak. Addig a fogvatartottak börtönben sínylődtek. A "lázasztókat" 1-től 3 évi börtönre és negyedévenként 25 pálcaütésre ítéltek. Dóró Istvánra négy évi büntetést szabtak ki. Az ítélethirdetést ő már nem érte meg. A kiállott szenvedések következtében a börtönben meghalt.
Amikor a nyugtalanokat letartóztatták, a város megint csendes lett.
Egy vasárnap reggel, a főhadnaggyal az élen, istentiszteletre vonult át a városházáról az egész városi tisztikar. Amikor Czeglédy János belépett a templomajtón, az énekes Csiszár Bálint rázendített a LXXIX. zsoltárra.
Öröködbe uram!
Pogányok jöttek,
És szent templomodat megfertőztették!
A városi urak elfehéredett arccal és iszonyú haraggal hallgatták végig az éneket. Pillanatnyilag semmit sem tehettek. Másnap már cselekedtek; Csiszár Bálint egy évi börtönt kapott ezért az ének kezdésért. Aztán Hajdúszoboszlón csend lett. Mély, nehéz és hosszú csend.
Forrás: Történetek Hajdúszoboszló múltjából, Erdei Gyula (1993)
Hírarchívum | Impresszum | Preambulum | Köszönet | RSS | Eseménynaptár