Szép Ernő
költő, regényíró, újságíró, színpadi szerző
Huszt,1884.06.30. - Budapest,1953.10.02.
(69 év 3 hónap)
A múlt század végén csillagok között született, a legnagyobbak között. 1877-ben Ady, '78-ban Krúdy, '79-ben Móricz, '80-ban Kaffka Margit, '81-ben Bartók Béla, '82-ben Kodály Zoltán, '83-ban Babits, '85-ben Kosztolányi, '86-ban Tóth Árpád, '87-ben Karinthy Frigyes. Ő az 1884-es esztendő egyik középső napján, június 30-án. Tíz év, tíz tehetség, összefogó köldökzsinóruk a Nyugat. A nyugat gyermekei voltak abban a tekintetben, hogy az európai kultúra szintjén álltak, s a Nyugat lett gyermekük, az új irodalom, az új művészet orgánuma.
Szép Ernő Huszton született, de apai és anyai ágon egyaránt az Érmellékről származott - Ady szülőföldje, a hepe-hupás vén Szilágyság mellől, közel a Himnusz költőjének, Kölcsey Ferencnek szülőfalujához. Innen: "... ami tollától telik, a nyelv éteri művészete és a hazának - Szoboszlótól Pestig teljes illata. Nincs a világon, - írta Rónai Mihály András halála ötödik évfordulóján, 1958. október 2-án - az a mákszemnyi gonoszság vagy rútság, amellyel szembe ne lett volna vitathatatlan barikád még a leghalkabb verse is: a világ minden ocsmánysága és nyomoritása ellen egész költészete egyetlen állhatatos, csöndes hatalmi revolúció." (Népszabadság 1958. okt. 2.)
Apjának, Szép Sámuel tanítónak 1888-tól a szoboszlói zsidó egyházközség ad állást, a Vasút utcába költöznek az iskola szolgálati lakásában (ma Rákóczi u. 21.), itt esett meg vele a gyermekkor összes csodája, a vándor cirkuszok előadásaitól a napfogyatkozásig. Itt jár iskolába, innen a debreceni Kossuth utcai algimnáziumba kerül, majd miután sem tanulmányi eredménye, sem magatartása nem felel meg a szigorú Szép Sámuel elvárásainak, fiát Mezőtúrra viszi a gróf Tisza István Református Főgimnáziumba. A fiú itt sem lett jobb tanuló, de volt itt valaki, Kolozsváry Aladár tanár úr, a gimnázium önképzőkörének vezető tanára, aki felfigyel az ifjú Szép Ernőre és pallérozza tehetségét. 1902-ben Mezőtúron jelent meg Első csokor címen verses füzete. 1903 őszén már a fővárosban találjuk. 1904-től az Est lapokban, az Újságban, a Népszavában, a Kakas Mártonban, a Borsszem Jankóban jelennek meg versei. Majd 1905-től a Hétben, 1908-tól az induló Nyugatban.
"A tízes esztendőkben zendült minálunk a kupié mellett, az a shanson, amelyik már ezen a néven termett. Egész Európa vihogott, sóhajtozott. Divat volt boldogtalannak lenni, emellett igen jól mulattak." - írja az Úrinóta 1940-ben kiadott előszavában, melyben dalait, sanzonjait adta ki. A kabaré színpadán dalait maga is énekelte, de Sajó Géza gitárjával és Medgyasszay Vilma gyönyörű hangjával vitte sikerre őket. Eszményképük Medgyasszay Vilma, ki dalolt Adyt, Babits-ot, Kosztolányit, Juhász Gyulát. "Ifjúság, szépség és hang, parázs szív és mézes humor, minden, de minden együtt volt Medgyasszay Vilmában, a magyar chanson nemtőjében" - írta ugyanott.
1910-ben írta a Nem volt játékom című versét, melynek tolmácsolói között a legnagyobb színészek voltak, Medgyasszay mellett Gombaszögi Frida és később Bajor Gizi. E vers egész életművének értékelését befolyásolta, s befolyásolja ma is. Szinte egy időben vált ismertté Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek panaszai című versciklusával. Kosztolányi a félénk, ideges gyermek hallucinációit és színes vízióit írja meg. Szép Ernőnél másról van szó, egyrészt szociális érzékenységét, másrészt azt a törekvését jelzi, hogy az egyszerűt, a mindennapit, az élőbeszédet a vers elemévé tegye. S ezt szinte a primitívségig fokozza költeményeiben és prózájában egyaránt. Mindezzel elérte, hogy a gyermekiség, a gyermeki naivság mélabús, tiszta hangú költőjeként tartsák számon, így üdvözli őt Babits is a Nyugatban, első igényes verses kötete, az Énekeskönyv megjelenése után, 1912-ben. Hatvany Lajos jóval később, 1957-ben, amikor az Add a kezed című kötet anyagát válogatta, ezt írta róla: "Amikor Szép Ernő e század elején rendkívüli tehetségének első próbáit adta, az értők mindjárt tisztában voltak vele, hogy olyan új és eredeti költőre bukkantak, aki bízvást sorolható a Nyugat új írói körének legjobbjai közé." E véleményével értett egyet Ady, Kosztolányi, Tóth Árpád, Krúdy, Déry, Illyés Gyula és sokan mások.
Ady a Nyugat Figyelő rovatában reagál Szép Ernő Sok minden című prózai kötetére, 1914-ben: "Szomorú ember vagyok, akinek a szomorúság a vagyona, az ereje, s aki a szomorúsággal inzultálni szeret másokat. Fájna, talán irigységből is fájna, nálamnál szomorúbb és szomorítóbb embert látni, de íme vidám vagyok. Ha "az Isten birodalmában odafenn a Jóság az egyetlen udvarképesség", mint Szép Ernő hiszi, most ez órában sietnem kellene föl - mert udvarképes vagyok. Szép Ernőt olvastam, szép jóság érintett meg, jó vagyok, aki örül, hogy drága emberének a szomorúsága ilyen boldog szomorúság."
A Lila akác című regénye megjelenése után (1919) a haladó irodalom ünnepelte, a konzervatív bántotta, olyannyira, hogy hosszabb időre Bécsbe megy, hogy elkerülje a dühös jobboldali támadásokat, azokét, akit Adyt is bántották. Nem lelkesedett a proletár diktatúráért sem, nem volt szerencséje a hatalommal, a harmincas évek végétől zsidósága miatt mellőzték, '45 után kevesellték műveiben az osztályharcot. Csillaga csak a hatvanas években emelkedett a magyar horizont fölé, s olyan magasra, hogy fényéből már Szoboszlóra is lecsorog.
Sorra jelennek meg művei: 1988-ban Szoboszló kiadásában a Felnőtteknek című önéletrajzi regénye, melynek minden sora Szoboszlóról és az áldott gyermekkoráról szól, amelyben utoljára volt boldog, s ez boldogsága 1941-ben mikor e művet írta, lefedte, eltakarta a férfi boldogtalanságát, végtelen szomorúságát. 1989-ben Réz Pál újra kiadja összes verseit, Hét szín címen, 1992-ben Márványi Judit és Benedek Mihály Kispanasz címen jelentetett meg kisprózájából, örömünkre olyanokat is, melyeket sem kötetben, sem folyóiratokban nem olvashattunk eddig. 1995-ben Bárdos László gondozásában a Magyar Költészet Kincsestára sorozatban az Összegyűjtött versek, 1996-ban a Magyar Próza Klasszikusai sorozatban Lila akác című regényét jelenteti meg az Unikornis Kiadó, a Magyar dráma gyöngyszemei sorozat 2. kötetében, melyet ugyanaz a kiadó bocsájtott útjára 1995-ben a Május és a Kávécsarnok, két egyfelvonásos Szép Ernő gyöngyszem is helyet kapott. Gyönyörű sorozat, melynek méltó folytatása mellszobrának felállítása a nevét viselő kollégium udvarán, a Közgazdasági Szakközépiskola közelében, az ifjúság valóságos és jelképes útvonalán, hogy nap, mint nap megmutathassa neki arcát, s tanulhasson tőle - reményeink szerint - szép emberséget, hasznos és boldog életet.
"S egy pajkos hullámtól sikítani
S a hintázás kacér veszélyitől
S nevetni semmiért, az ifjúság,
Egészség és a jó kis perc miatt."
(Adjátok vissza)
Forrás: Szókimondó, Vida Lajos (1996)
Hírarchívum | Impresszum | Preambulum | Köszönet | RSS | Eseménynaptár