Szívos Géza
Szoboszló első főjegyzője
Hajdu-Szoboszló,1849.02.17. - Hajdu-Szoboszló,1898.08.06.
(49 év 5 hónap)

Vissza a hírességekhez

Szívos Géza főjegyzői munkájáról keveset tudunk. Általában csendes, anekdotázó embernek tartot­ták, illetve így jellemzi az a kevés forrás, amit ismerünk róla. Lexikon- és sajtóanyagokból bővebb ismereteink vannak családjáról. Öccse, Szívos Béla és sógora dr. Závory Sándor, apja, az írogató, bibliamagyarázó, inkább er­kölcsi és etikai témákban egyházi lapokban publikáló Szívos Mihály révén, akik országos ismertségig jutottak. A helyi Szoboszló és Vi­déke hetilap híranyagában olvashatunk barátai­ról, közéleti tevékenységéről.

Apai részről nem tartozott a híres hajdúivadékok közé. Nagyapja, idősebb Szívos Mihály Nagykőrösön gazdálkodott, ugyancsak nagykőrösi nagyanyja születésekor a Cseh Tóth családban a Sára nevet kapta. Szívos Géza apja, Szívos Mihály 1812-ben született Nagykőrösön. Tanítói gyors észjárására, szép fogalmazására és beszédére figyeltek fel. Tanítói javaslatára szülei a Debreceni Református Nagykollégiumban taníttatták tovább, ahol a tanítói mellett a lelkészi hivatást választotta. Első munkahelye Szalkszentmártonban volt, ahol három évig tanított. Ezt követően két esztendőn át gróf Teleki Sándor családjánál volt nevelő. A papi hivatását először Kisújszálláson gyakorolta mint segédlelkész, innen hívta meg a kunmadarasi gyülekezet papjának. Madarasról 1843-ban került feleségével, Várady Judittal Hajdúszoboszlóra. (Özv. Szívós Mihályné, született Várady Judit asszony, Hajdúszoboszló néhai nagyérdemű ref. lelkipásztorának özvegye, elhunyt 1898. március 8-ikán, 77 éves korában, özvegységének 26-ik esztendejében, Hajdúszoboszlón.) Két fiuk és leányuk született Hajdúszoboszlón. 1846. május 7-én Béla, 1849. február 17-én Géza. Aranka születésének időpontját nem ismerjük.

Szívos Mihály egy novellája megjelent a Regélőben, Az Ájtatos hölgy (Elmélkedések és imák művelt protestáns hölgyek használatára) című, Fördős Lajossal írt műve először Kecskeméten (1846-ban) jelent meg, a második kiadás ugyanott (1852-ben). Újabb kiadások 1898-ban, az induló Protestáns Szemle első számában, 1898-ban. Egyházi beszédeit a Papi Dolgozatok, 1854 és 1855-ben Mihályfi Béla levelei címen a vallásos ifjúság nevelését segítő írásait az Ifjúsági Lapok közölte.

Második fia, Szívos Béla életútja már ismertebb. Hírlapíró és szerkesztő, iskolába Szoboszlón, Debrecenben és Eperjesen járt. Tanulmányai befejezése után külföldre ment, Svájc és Németország különböző tanintézeteiben két évig természettudományokat és mezőgazdaságot tanult. Ezt követően Szentesen (1872) választották meg tanárnak, ahol tizenegy évig tanított. Szülővárosa hívására visszajött Szoboszlóra, itt megválasztották városi tanácsosnak, majd rendőrkapitány lett.

Aranka férje, Závory Sándor orvosdoktor, Nagykesziben született (Komárom megye). Gyakorló orvos volt Hajdúszoboszlón, itt került kapcsolatba a Szívos családdal, majd Kecskeméten praktizált, ezt követően fürdőorvos Gleichenbergben. A nagy palóc, Mikszáth Kálmán orvosa és barátja. Ő kezelte 1902-ben a tüdőbeteggyanús tizennyolc éves Szép Ernőt. 1903-ban elkísérte gróf Zichy Mihály festőművészt oroszországi útjára, barátja volt Nagy Miklósnak, a Vasárnapi Újság főszerkesztőjének, Szívos Bélát is ő ajánlotta Nagy Miklós figyelmébe.

Szívos Etelka maga is írt karcolatokat, no­vellákat. Olyan környezetben született és élt Szívos Géza, ahol a kultúra, a tudomány érték, a vallásos magatartás, az erkölcsös élet, a ha­gyományok megőrzése családi elvárás volt. Apjuk, a nagy tekintélyű Szívos Mihály refor­mátus lelkész 1872-ben hunyt el.

A Hajdúkerület 1876-ban megszűnt, a haj­dúkiváltságokat elnyelte a modernizáció, a kie­gyezés utáni gyors polgári fejlődés. A Hajdúke­rületből és Bihar északi településeiből Debre­cen megyei jogú város központtal megalakult Hajdú vármegye. A hajdúvárosok kiváltságai­kat elveszítve rendezett tanácsú városokká ala­kultak. A városi közigazgatás élére a hadna­gyok helyett polgármesterek és jegyzők, fő­jegyzők kerültek, Szoboszlón a polgármester Ceglédy Lajos, az utolsó hadnagy lett, míg 1877-től a főjegyző Szívos Géza.

Szívos Géza Szoboszló főjegyzője volt 1898. augusztus 6-án bekövetkezett haláláig. A közigazgatás mesterének tartották. 1894-ben, amikor Tury Albert polgármester meghalt, szinte követelte tőle a képviselő-testület és a város közvéleménye, hogy induljon a polgár­mester-választáson, de ő szerényen elhárította a megtisztelő felkérést. Aktív közéleti tevékeny­séget fejtett ki, tagja volt az 1891-ben megala­kult kaszinónak, pártoló tagja a városi dalárdá­nak. Keze alatt nőtt fel az a tisztviselői gárda, mely a századforduló után sikerrel vezette a vá­rost: Pénztáros István, Gáti Tóth János, Körner Géza, Csiha Márton, Kerekes Béla, a későbbi polgármester, Fekete László.

Az alsó és a középiskolát Szoboszlón és Debrecenben végezte, jogot a Debreceni Jogakadémián vég­zett. Tanulmányai befejezése után Szoboszlón dolgozott, előbb 1872-től tisztviselő a városhá­zán, 1873-ban tanácsnokká választják, 1874-ben árvaszéki elnök, 1877-ben a város főjegy­zőjévé választották.

Gyermeke nem volt, magánéletét teljesen a természetnek szentelte, legkedvesebb szórako­zása a vadászat volt. Barátaival gyakran va­dászgatott. Ilyenkor sziporkázó humorával és óriási anekdotakincsével elbűvölte a társaságot. A másik kedvenc szórakozása virágok gondo­zása volt, kertje szebbnél szebb virágokkal volt tele, valóságos paradicsom volt, írta róla a Szoboszló és Vidéke. Szabadidejének nagy ré­szét a virágok ápolására fordította. Az írás nem foglalkoztatta annyira, mint apját, bátyját és le­ánytestvérét. Nevéhez mindössze egyetlen no­vella köthető, A furcsa pör című 1896-ból. Ha­lála előtt néhány hónappal kezdett betegesked­ni, fekvőbeteg csak három hétig volt. 1898. au­gusztus 10-én helyezték örök nyugalomra a vénkerti temetőben, koporsóját szinte az egész város kísérte végső nyughelyére.

Egyéniségét két kis epizód majdnem teljes­séggel jellemzi:

1896. május 13-án a Szoboszló és Vidéke a Millennium tiszteletére nyolc oldalon jelent meg, a címoldalon a város nagyjai rövid, egy­-két mondatos aforizmaszerű írásokkal emlé­keztek az ezeréves Magyarországra. Szívos Géza a következőt írta:

„A férfikar szerezte ezt a földet a melyen élünk, de a nő tette otthonná, hazává. A férfi fogta fel a csapásokat ennek a hazának a meg­tartásáért folytatott küzdelmekben, de a vett se­beket a nő keze kötözte be. a szeretetének, hű­ségének gyógyító ereje hegesztette.
És a mikor kevés volt a férfi a küzdelemben: a hazaszeretet lángoló heve megacélozta a nő gyenge karját, s nem egyszer szablyát ragadva férfiként küzdött, halált osztott és vett.
Nem szabad megfeledkeznünk erről, a mi­kor a magyar nemzet ezeréves fennállásának létokait s erőforrásait keressük.
Tisztelet, hódolat a magyar nőknek, a ma­gyar honleányoknak."

Halála után a részvétnyilvánítások özönét kap­ta özvegye, az izraelita hitközség a következő részvéttáviratot küldte:

„Özv. Szívos Gézáné urnö ö Nagyságának. A h-szoboszlói izr. hitközség mélyen érzi a súlyos csapást, mely Nagyságodat kitűnő férje Szívos Géza ur, H-szoboszló város főjegyzőjé­nek mindnyájunkat megdöbbentő gyászos el­hunytával érte és őszinte szívvel osztozik mér­hetetlen fájdalmában.
Szolgáljon Nagyságodnak vigasztalásul azon tudat, hogy a mindenki által tisztelt és sze­retett férfiú, a kiváló tehetségű és aranytiszta jellemű tisztviselő elhalálozásával közéletünket is nehezen pótolható vesztesség érte.
Midőn végül kívánjuk, hogy a mindenható jó Isten adjon Nagyságodnak erőt nagy fájdalmá­nak elviselésére, egyben nagybecsű tudomásá­ra adjuk, hogy hitközségünk e hó 8-án tartott ülésében jegyzőkönyvileg is kifejezte igaz fáj­dalmát és részvétét.
Legyen része a megboldogult nagy lelkének az örök üdvben és világosságban!

A hitk. képviselőség megbízásából
Szép Sámuel hitk. jegyző. Weinberger Gábor h. elnök."

Forrás: Szókimondó, Vida Lajos (2011)

Vissza a hírességekhez

A lap tetejére