Szoboszlai Mata János
költő, filozófus, fametsző művész
Hegyközkovácsi,1907.12.12. - Nyírmihálydi,1944.10.26.
(36 év 10 hónap)
Mata János Hegyközkovácsiban, az 1920-ban elszakított Bihar megyei kisközségben született 1907. december 12-én. Szülei később Margittán éltek. Gimnáziumi tanulmányait a zilahi Wesselényi Gimnáziumban végezte. Már akkor írni kezdett.
1928-ban szökött át Magyar- országra, Hajdúszoboszlóra. Itt vette fel írói névként a "Szoboszlai" előnevet. Debrecen- ben megszerezte a magyar érettségit, mivel akkor Magyarországon a romániait nem fogadták el. Vizsgaelnöke Ady Lajos tankerületi főigazgató volt, Ady Endre költő fivére, akivel később barátságot kötött. Ady Lajos biztatására lépett be az Ady Társaság irodalmi szakosztályába. 1930-ban költözött Debrecenbe. Hogy megélhetését biztosítsa, sikerült bejutnia a katonasághoz. A katonaéletet annyira megutálta, hogy később szándékosan elnyomorította egyik lábát: így sikerült végleg kibújnia a katonaság alól. Ez volt az oka, hogy mindig bottal járt.
A versírás mellett közben kibontakozott fametsző tevékenysége. Kisgrafikáival, élettől duzzadó, sajátos világú ex libriseivel hamar feltűnést keltett. Több jelentős támogatója is akadt: 
Mitrovics Gyula és Soós Rezső professzorok, akik megrendeléseikkel is támogatták. 1937 elején kapott állást a városi levéltárban Tóth Endre költővel együtt, mivel Csobán Endre főlevéltáros méltányolta művészetüket. Szüksége is volt az állandó keresetre. Családja eltartásán kívül sokat áldozott gyűjtő szenvedélyeire. Érdeklődése sokirányú volt. Nagy könyvbarát és könyvgyűjtő volt. Gyűjtötte a régiségeket is, különösen a fegyvereket. Rendszeresen járta a zsibogót könyvek és régi fegyverek vásárlása céljából. Gyűjteménye motívumai a kisgrafikáin is rendszeresen megjelentek. Gimnazistaként magam is megcsodálhattam könyvritkaságait és fegyvereit. Fiai, ifj. Mata János a későbbi rajzfilmes - cserkészbarátom volt, az ő révén jártam többször is náluk. Itt ismerkedtem meg a fametszéssel is, amivel akkor a "kis Mata" is próbálkozott.
Filozófiai érdeklődése révén került kapcsolatba Tankó Béla professzorral, aki szívesen fogadta a tudomány iránti érdeklődését és a negyvenes évek elején lehetővé tette, hogy egyetem végzettség nélkül is megszerezze a filozófia doktora címet. Értekezése könyv alakban is megjelent: A nyiladozó emberi elme (Thalestól Szokrateszig) 1940-ben. 1940-től Mata János töltötte be a debreceni egyetemen a román nyelvi lektor szerepét is. Karácsony Sándor pedagógia professzor körébe is bekerült, amely a város vitafórumain feszegette az ország és a nép égető kérdéseit.
Első versei a Szilágyság című erdélyi lapban jelentek meg. Pár évig belső munkatársa volt a Debreceni Független Újságnak. Írt a Tiszántúl és a Tiszántúli Figyelő című lapokba is. Cikkek láttak napvilágot az Exodus Kiadó könyveiben: A másik ember (1940), A másik ember felé (1942). Versei jelentek meg az Új Debrecen kötetben is. Ő készítette Eminescu verseinek prózai fordítását Oláh Gábor tolla alá. Versei, tanulmányai egymás után jelentek meg lapokban. Egyik munkatársa volt a Számadás című irodalmi folyóiratnak.
Munkásságának legjelentősebb része a fametsző művészete. Első önálló képzőművészeti műve, a Húsz fametszetű könyvjegy a Magyar Parnasszusról kiadvány 1935-ben jelent 250 példányban. Ma a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Ex librisein, alkalmi grafikáin kívül jelentősek fametszetes illusztrációi. Illusztrálta Arany János Toldiját, a Nagyidai cigányokat. Fazekas Mihály Lúdas Matyiját. Az Exodus Kiadó rendszeresen rendelt tőle fametszetes könyvfedelet. Szoboszlói vonatkozású Fehér Gábor Az utolsó nagybotos (1940) és az Obsidio Patakiana (1940) könyveinek fedele. A leggazdagabb illusztráció sorozata Nagykállói Fényes István Krónikájához készült.
Eleinte zárt, többnyire négyszögű felületekkel dolgozott. Később ez a zártság feloldódott, ami kifejezésbeli gazdagodást jelentett. Kezdetben a fametszésben a hagyományos vonalas stílust részesítette előnyben, de aztán a korszerűbb festői felfogást is magáévá tette, a fény-árnyék játékára épülő technikát.
Kéziratok hagyatéka számtalan kiadatlan verssel, metszetei, ex librisei, rajzai a Déri Múzeum irodalmi gyűjteményét gazdagítják. Emlékét Megnőttem... címmel egy poszthumusz verseskötet is őrzi.
1944. október 26-án Nyírmihálydiban halt meg, ahova a bombázások elől menekült. A háborús körülmények között félreértés folytán lelőtték. "Boldog, aki úgy hal meg, abban a tudatban, hogy maradéktalanul belefért saját művébe" - írta. Korai halála miatt neki ez nem sikerült teljesen.
Forrás: Szókimondó, Tasi Miklós (2000)
Hírarchívum | Impresszum | Preambulum | Köszönet | RSS | Eseménynaptár