† Fehér Gábor
Nyírvidék (1941.12.02.)
Hosszas szenvedés után, a harctéren szerzett betegségében, december 1-én este fél 10 órakor a nyíregyházi Erzsébet-kórházban örök álomra hunyt le a szemét Fehér Gábor ev. leánygimnáziumi tanár, tartalékos honvéd hadnagy.
Halálával a magyar tanári rendnek egy igen értékes tagja szállt sírba. Nevelő munkás volt a szó igazi értelmében. Ezt nemcsak tanítványai tapasztalhatták, hanem azok is akik, akár hivatalból, akár más vonatkozásban figyelemmel kísérhették Fehér Gábor tanári munkásságát. Tanítványainak legkisebbjeivel való foglalkozás közben gyermekké tudott lenni. És a gyermek megérezte benne a jó embert, aki ettől kezdve már nem tanár volt számukra, hanem olyan ember, aki előtt lelkét kinyithatja, megmutathatja, bizalommal közeledhetett hozzá. És ez a bizalom nem csökkent az évek múlásával. Amikor a kisleányok nagy leányokká serdültek, a gyermekléleknek iránta érzett szeretete hálává és tiszteletté finomult. És Fehér Gábor megérezte azt, hogy ezekért a gondjaira bízott gyermekekért érdemes élni s csakis érettük érdemes munkálkodni. Mert volt lelkének más értékes tulajdonsága is, amelyet évekkel ezelőtt a társadalomban is kamatoztatott, azonban sok méltatlanság és törtetők támadása elől kitért az útból s ismét csak az ifjúság felé fordult lelkének teljességével.
Irodalmi téren is munkálkodott. Több könyve jelent meg. Ezekben és apróbb novelláiban is lelke egész szeretetével a diákélet felé fordult, mert abban látta meg életének célját. Nevelő munkássága azonban nem maradt meg csupán az iskola négy fala között. Tevékeny részt vett az iskolán kívüli ifjúság nevelésében, s ezzel nagy szolgálatot tett egyházának, a református egyháznak is, amelynek ifjúsági egyesületeiben, a KIE-ben, vagy a felnőttek gyülekezetében olyan nagy szeretettel hajolt mindig a Biblia felé, hogy annnk világánál értesse meg másokkal is a magyar élet sok nehéz kérdését.
És volt még egy hely, ahol lelkisége teljesen kibontakozott teljes értékében. Kis családja volt ez a hely. Feleségével, Popovits Margittal, aki szintén az ev. leánygimnázium tanára és gimnazista fiával együtt egymásért éltek, egymás örömében és megpróbáltatásaiban együtt örvendeztek, vagy nyertek vigasztalódást. Baráti köre nem volt nagy, de akiket barátságába fogadott, azok igazán érezhették, hogy benne értékes egyéniséget nyertek barátul.
Fehér Gábor hosszabb idő óta katonai szolgálatot teljesített. A keleti harctéren súlyos betegséget szerzett, amelynek terhét keresztyén türelemmel viselte. Itthon gondosan ápolták, de hiába volt az orvos tudása, hiába a hitves aggódó és féltő szeretete, erősen legyengült szervezete nem tudott megbirkózni a kórral és tegnap este életének 48. évében itthagyta a földi életet.
Temetése december 4-én, csütörtökön délután 3 órakor lesz az Északi-temető haranglábjától.
Hírarchívum | Impresszum | Preambulum | Köszönet | RSS | Eseménynaptár