Református templom
A ma álló épületek közül Hajdúszoboszló legrégibb építmény- együttese a református templom és a templomerőd. Az eddigi kutatások alapján a templom és a torony építésének idejét a XV., míg az erődfalét a XVI. századra teszik. Az 1590-es évek török-tatár pusztításai során a templom kiégett. A körülötte levő épületek elpusztultak. Az erre a helyre települő hajdúk 1606-ban az erődfalon belül lévő területet házastelkeknek osztották ki. Istentiszteletre a Kis-Szoboszló templomába jártak. Itt volt a parókia is. Váczi András prédikátor, aki a hajdúk egyházi szolgálatát látta el, csak 1643-ban kapott a hajdúvárosban saját, örökölhető házhelyet.
A romos templom helyreállítása 1711-17 között történt meg. Az eredetileg gótikus templom ekkor veszítette el íves formáját. Az egyhajós templom mennyezete egyenesvonalú deszkaburkolat lett. A békésebb időkben egyre növekvő lakosság számára a templom szűknek bizonyult. Bővítése és egyben átalakítása elkerülhetetlen eltt. Éveken át tartó vita után az egyháztanács úgy határozott, hogy a meglévő templomot két oldalhajóval bővítik. A kőműves munkát végző Rabl Cornelius debreceni kőműves 1810 májusában a munkához hozzákezdett, és 1813 nyarára azt befejezte. Ezután következhetett a templombelső kialakítása.
A legnagyobb munkát a karzatok elkészítése jelentette. Boros István és Agárdi István helybeli asztalosok az előmunkálatokat 1811-ben elkezdték. A befejezésre 1816-ban került sor, amikor Szőke Sándor szintén helybeli asztalos a festést elvégezte. Ugyancsak az ő munkája a szép faragványokkal díszített Mózesszék, melyet 1816-ban a karzatok készítésével egy időben adott át az egyháznak. Több ütemben készültek el a templom ülőhelyei, a padok. Úgy a karzat, mint a padok világoskék színre lettek festve. A szószék Kornis Gábor mester munkája. 1814. december 4-én Lukács István lelkész avatta fel.
A megújult templomból nem hiányozhatott az orgona sem. Elkészítését Krämmer János nagyváradi orgonakészítő mester vállalta fel, és azt 1817. október 26-ra szerelte össze. Az orgona a balmazújvárosi út felől eső kisebbik karzaton kapott helyet. Az első orgonista Bakonyi György iskolai rektor volt. A végső festési munkákat Dorogi Képíró Szüts János 1818 júliusában fejezte be. Az orgona fekete színű lett.
Javában folytak a nagy építkezések, amikor 1814-ben a tornyot villámcsapás érte és tetőzete megrongálódott. Újjá kellett építeni. Erre azonban csak 1828-29-ben adódott lehetőség. Ekkor Beregszászi Pál debreceni rajztanár tervei alapján Ruchner Ernő szintén debreceni ácsmester és Kőhler György kőműves mesterek feljebb emelték a torony falazatát, és elkészítették tetőzetének faszerkezetét. Erre helyezte rá Jeger József rézműves a 30 mázsányi rézborítást. A csúcson aranyozott díszekkel ékesített toronygombba emlékeztető iratot helyeztek, valamint a városi és egyházi elöljáróság névsorát. A toronygombot 1829. június 27-én vonták fel az 54 méter magas torony csúcsára.
Az átépítés során a templomkülső klasszicista jegyeket kapott, míg a belső bolthajtásaival, bővítéseivel tágas teret biztosított mintegy 1500 hívő számára. Többszöri felújítás után a templom ma ebben a formájában látható.
A templombővítés szükségességének felmerülése óta sok minden történt a templommal. A változatos eseménysorozatból három fontos dolog említendő meg:
1.) Az 1817-ben készült orgona az 1900-as évek elejére elhasználódott. Az új orgona nem a régi helyére, a karzatra került, hanem vele szembe a jelenlegi helyére. Ehhez az ott lévő karzatot el kellett bontani, ami a torony előtti templombelső teljes átalakítását kívánta meg. Az új - a jelenlegi - orgona 1906. szeptember 2-án szólalt meg először a hajdúk letelepítésének 300. évfordulóján.
2.) A torony 1944. október 9-én a város körül folyó harcok során ágyúgolyó-találatot kapott. A délnyugati oldal erősen megsérült, a tetőzet is megrongálódott. A rombolás helyreállítása 1945-ben megtörtént.
3.) 1999-2000-ben a templom kívül-belül megújult. Felújításra került a tetőzet, élénkebb színeket kaptak a külső falak. A templombelső megsüllyedt járófelülete rögzítve lett. Korszerű fűtéstechnika által több évtizedes gond oldódott meg.
A torony és a templom a felújítást követően esti fényszórós megvilágítást kapott. A városközpont emelkedett hatást keltő, szép látványa lett.
Forrás: Szülőföldünk-lakóhelyünk Hajdúszoboszló, Erdei Gyula (2001)