Kereső Linkek Vendégkönyv Képtár

"Hí a haza"

Vissza az érdekességekhez

Megosztom Facebook-on  Megosztom Twitter-en  Megosztom Startlapon  Megosztom URLguru-n  Megosztom Delicious-on  Megosztom Tumblr-en  Megosztom CitroMail-lel!  
Ajánlom egy ismerősömnek

Száz évvel ezelőtt az osztrák császár birodalmát több ország együttesen alkotta. Köztük volt Magyarország is. Ezért volt lehetséges, hogy a magyar katonák a birodalom távoli részein, idegen földön teljesítették szolgálatukat.

A huszárok egyik századát Galíciába, lengyel földre vezényelték. A Hajdúszoboszlói születésű Harsányi Bálint volt az őrmesterük. Az ő feladata volt a szolgálati beosztások elkészítése, a legénység közvetlen felügyelete. Az őrmester a tisztektől kapta a parancsokat.

A század nagy része hajdúsági huszárokból, köztük több szoboszlóiból állott. Még egymás gondolatait is ismerték. 1848 májusában Hajdú Mihály hajdúböszörményi születésű huszárnak levelet hozott a posta. A levél mellett egy nyomtatott lap rejtőzködött. A címe ez volt: Nemzeti dal. Petőfi verse felzaklatta a magyar huszárok lelkét.

Harsányi Bálint titokban egymás, után beszélt embereivel. Idegen személy vagy tiszt nem hallhatta bizalmas szavait. "Hí a haza! Itt az idő, most vagy soha!" Egy szívvel, egy lélekkel határozták el, hogy hazajönnék. Hazájukat fogják szolgálni, nem az osztrák császárt.

Már a titkos, beszélgetése, a szervezkedés is nagy bűnnek számít a katonaságnál. A parancsmegtagadás, a szolgálati hely elhagyása pedig hadbírságot, halálbüntetést is jelenthetett. Jól tudták ezt a huszárok.

Szép, nyárias idő volt május 28-án. Harsányi Bálint fürdés ürügyével a Dnyeszter folyóhoz vezényelte a századot. A csendes folyóparton földijeihez, bajtársaihoz szólt: Huszárok, elérkezett a cselekvés napja. Az éjszaka haza indulunk. Mindnyájunkat hí a haza! Menjünk, induljunk, hangzott mindenfelől a helyeslő egyetértés.

Életre vagy halálra vállalkozunk - mondta Harsányi. Fogadjuk meg azért valamennyien, hogy mint jó bajtársak, mindenben egyek leszünk. Édes hazánkat mindhalálig szolgáljuk! Esküre emelt kézzel mondta mindenki: esküszünk!

Az est beálltával a szökéshez mindent gyorsan előkészítettek. A lovak lábát pokróccal csavarták be, hogy dobogásuk ne verje fel az éjszaka csendjét; Az egyik tiszt tudomást szerzett a készülődésről. Nem árulta el a huszárokat. A biztonság kedvéért a szökevények mégis kocsira ültették és fogolyként magukkal vitték. A magyar huszártiszt nem is ellenkezett.

Mire hajnalodott, a század már nagy utat hagyott maga mögött. Egyszer csak látják ám, hogy egy lovas vágtat utánuk. Hamarosan felismerték benne parancsnokukat Lenkey János századost. Kedves fiaim, ne hozzatok szégyent rám, térjetek vissza - szólt katonáihoz.

Az lenne a szégyen, ha visszafordulnánk százados úr - felelte Harsányi őrmester. Magyar hazánknak szüksége van most reánk. Kaszás Samu közhuszár vette át a szót. Jöjjön velünk kapitány űr, Magát is hívja a haza! Nem mehetek fiam - felelte Lenkey! - a tiszti esküm ideköt. Ha nem jön, akkor visszük! - de ezt már Szabó István közvitéz mondta. Aztán Harsányi Bálint elkérte századosa kardját. Őt is, mint foglyukat vitték magukkal.

Három napon át. éjjel-nappal lovagolt a század. Áradó folyókon úszhattak át, szakadékokon, sziklás örvényeken hatoltak keresztül. Az üldözők nyomukat vesztették.

Amikor a Kárpátok magas bércein átlépték a magyar határt, Harsányi ősmester megállította a századot. Így szólt a huszárokhoz:
- Hazaérkeztünk fiúk! Boruljunk le szent hazánk földjére. Csókoljuk meg a drága anyaföldet, mely hazavárt bennünket. Ígérjük meg, hogy hűek leszünk hozzá mindhalálig! A sok viszontagságot látott huszárok könnyes szemmel leheltek csókot a magyar földre.

Aztán még ezeket mondta az őrmester:
- Tiszt urak, kapitány uram!
- Magyar földön, magyar katona nem lehet fogoly tovább. Lenkey százados úr, álljon csapata élére. Vezessen bennünket az ellenség ellen.

Lenkey százados hatalmas éljenzés közt, meghatott büszkeséggel vette át kardját Harsányi Bálinttól.

Egész Magyarország lelkes ünneplésben részesítette a haza védelmére elsőként hazatért huszárokat.

Forrás: Történetek Hajdúszoboszló múltjából, Erdei Gyula (1993)

Megosztom Facebook-on  Megosztom Twitter-en  Megosztom Startlapon  Megosztom URLguru-n  Megosztom Delicious-on  Megosztom Tumblr-en  Megosztom CitroMail-lel!  
Ajánlom egy ismerősömnek

Vissza az érdekességekhez

A lap tetejére