Hőgyes Endre
orvos, egyetemi tanár
Hajdúszoboszló,1847.11.30. - Budapest,1906.09.09.
(58 év 9 hónap)
A hazai orvostudomány kiemelkedő alakja. Hajdúszoboszlón született 1847. november 30-án. Édesapja Hőgyes András asztalosmester, édesanyja Futó Lídia.
Tanulmányait a helyi református iskolában kezdte, majd Debrecenben a Kollégiumban folytatta. Ezt követően a pesti egyetem orvosi karán 1870-ben szerzett oklevelet. A diplomaszerzés után rövid ideig Hajdúszoboszlón dolgozott, majd a fővárosba ment, ahol az elméleti orvostani tanszéken tanársegéd lett. Alig 28 évesen egyetemi magántanári képesítést nyert. Ebben a minőségben meghívták a kolozsvári egyetem kór- és gyógytani tanszékére, ahol nyilvános, rendes tanári kinevezést kapott.
Tudományos munkássága sokrétű. A szemidegpályák vizsgálata mellett a vese működése terén végzett kutatásai jelentősek. Legjelentősebb sikerét a veszettség elleni oltóanyag előállításával és továbbfejlesztésével érte el. Ezen a téren végzett eredményei nemzetközileg is ismertté tették nevét. 1890-ben létrehozta az önálló - budapesti - Pasteur Intézetet és kórházat. 1882-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1889-től rendes tagja. Szerkesztette az Orvosi Hetilapot, több orvosi társulat könyvkiadó elnöke.
A nagy tudós 1900-ban ünnepelte tanári működésének negyedszázados évfordu- lóját. A szerény ünnepség alkalmából Kovács Gyula, a város akkori polgármestere, később megyei alispán, táviratot küldött címére, a maga és a képviselőtestület nevében. A jó- kívánságokra az ünnepelt hosszú levélben válaszolt, s ezt a Szoboszló és Vidéke c. hetilap 1900. március 18-án le is közölte.
Igen tisztelt polgármester úr!
Azon számos üdvözletek közül, melyekkel egyetemi tanárságom huszonötödik évfordulója alkalmából és jelen tanítványaim közelebb és távolabbi ismerőseim és barátaim, felentes hatóságom elhalmoztak, egy sem hatott rám annyira, mint az a kis távirat, melyet igen tisztelt polgármester úr az én kedves szülő városom képviselő testületének üdvözlette gyanánt hozzám intézni kegyeskedett.
Amazokat természetesnek és közel fekvőnek találtam, hiszen azon huszonöt év alatt a melynek elmulását szerény körben tanítványaim megünnepelték, közöttük velök együtt éltem át, és ha az azon idő alatt kifejtett munkásságomnak valamelyes haszna volt annak hatásait közvetlenül ők és általok a hazai orvostudomány és azonban életem folyása már régen elragadott és ha évek hosszú során át a szülei ház a régi ismerősök barátsága hivatásom folytonos munkássága köréből néha néha ha csak rövid időre is haza haza hívogatott, otthon polgártársaim között alig élhettem velök alig találkozhattam érettök érdekökben nem működhettem; néhány éve pedig már alig maradt meg az addigi kötelékekből is más mint a temető, mely az elhunyt családtagokat és az elköltözött régi ismerősöket vólt kortársakat és barátokat takarja.
Az összefűző kapocs ilyetén lassu és folytonos meglazulása folytán valóban nem vártam hogy szülő városom idegenbe szakadt fiának egy szerény ünnepén üdvözletével megjelenjen.
És hogy mégis megjelent, az engem mély hálára és igazi örömre késztet. Mély hálára azért, mert e kegyes cselekedete nem hagyja elszakadni közöttem és szülő városom között a sors folyása alatt hovatovább lazábbá váló kapcsolatot. Igaz örömömre pedig azért, mert az üdvözletből azt látom, hogy Hajdú Szoboszló városának képviselő testülete meg tudja becsülni fiainak nem csak a politikai téren hanem az országos mívelődés és humanizmus elővitelének más terein kifejtett munkásságát is. És ez a modern idők megértésének tanúbizonysága. Hajdú őseink vérökkel, fegyverükkel, politikájukkal szolgálták a hazát és csatatéren szerzett babéraikkal szereztek magoknak országos elismerést. Ha ezen erényekre nagy időközökben - mert hiszen az örök béke talán mindég csak álom fog maradni - ez után is lesz majd szükség, mégis azt hiszem hogy nem csalódom midőn állítom hogy mai nap egy hajdú ember jobban szolgálja városát és hazáját ha a meddő politizálás helyett a földmívelés, az ipar, kereskedelem vagy tudomány valamelyik égéban képezi ki magát és eszével szorgalmával kitartásával ezekbe tud érvényre emelkedni.
Az én életem szerény törekvése a tudomány terén való érvényesülés volt. Midőn magamnak biztos talajt szereztem és saját szakomban erősödni kezdtem ambitiómmá lett a mennyire csekély tehetségem engedte, tudományos búvárlataimmal és kutatásaimmal ugy a hazai mint a külföldi irodalomban kimutatni azt hogy a magyar ember agyveleje megbir birkózni mind azon tudományos és egyéb eszmékkel melyek az európai nagy gazdag és mivelt nemzetek eszme világában felmerülnek és hozzá tud járulni azok tovább fejlesztéséhez. Ha mostan hosszú évek kitartó és odaadómunkája után e törekvéseimet némi eredmény koronázza, hálával emlékezem vissza hogy e törekvésre az első impulsust szülő földem iskolájában kaptam még és az onnan kikerült jelesek voltak a példány képeim.
Ápolják azért iskoláikat tisztelettel hazám fiai. Adják a tanulói pályára tehetséges növendékeiket minél nagyobb számban de nemcsak deáknak hanem kereskedőnek iparosnak földmívesnek. Mai nap már minden téren erősen kell tanulni hogy az ember jól megállja a maga helyét. Hazafias kötelessége ma az már minden magyar embernek és különösen a tiszta magyar ajkú alföldi nép és így a hajdú vidékek ifjainak is mert bennök az ő agyukban rejlik az önálló magyar kultúra jövője. Parlagon hagyni ezt az őserejű anyagot bűn a haza ellen.
Engedje meg igen tisztelt polgármester úr ily hosszasan elrevedeztem azon eszméken melyeket benne Hajdú Szoboszló város képviselő testületének üdvözlete önkéntelenül támasztott és legyen kegyes átadni hálás köszönetemet ama testületnek szíves megemlékezéséért.
Budapest 1900 március 12-én
Dr. Hőgyes Endre
cz. miniszteri tanácsos
és egyetemi tanár
Szülővárosával mindig szoros kapcsolatot tartott fenn. A református egyházhoz adományokat juttatott el, könyveket küldött, segített a Pesten járt küldöttségeknek a polgári fiúiskola állami kézbe vételében. Súlyos idegbetegségben, Budapesten halt meg 1906. szeptember 09-én.
Hírarchívum | Impresszum | Preambulum | Köszönet | RSS | Eseménynaptár