Szabó László
szobrászművész
Debrecen,1917.09.08. - Amiens,1984.12.17.
(67 év 3 hónap)

Vissza a hírességekhez

              

Debrecenben született 1917. szeptember 8-án. Édesapja Szabó László gazdálkodó, anyja Bodnár Eszter. Hajdúszoboszlón 14 éves koráig élt, aztán Debrecenben lakott, ott érettségizett. 1940-43 között jogot tanult a debreceni egyetemen. A frontvonal közeledtével 1944-ben Siófokra távozott. A háború vihara onnan is tovább sodorta Bécsbe, majd Svájcba. 1947 nyarán Franciaországba került, ahol életútja döntő fordulatot vett. Egy lebombázott székesegyház helyreállításában vett részt, amikor is a középkori kőfaragók alkotásai felkeltették érdeklődését.

A szobrászat vonzásába és bűvöletébe került. Párizsba vezetett az útja. 1949-ben először itt vett részt az ifjú szobrászok kiállításán. Első művei állatokat ábrázoltak, majd geológiai, víz és természetformálta képződményekre emlékeztető alkotások következtek. Párizsban egy nagyméretű műteremlakásban dolgozott, ahol több, hozzá hasonló korú ifjú művész is meghúzódott. Itt alakították meg 1954-ben a "Tizenötök Csoportját"! Két évvel később ugyanott szervezte meg a "Tűz Akadémiáját". Ekkor már elismert művész volt. Egy korábban készített domborműve alapján felvették a Művészeti Akadémia harmadik évfolyamára. Egy év alatt diplomát szerzett. Kiállítások sorozatán hamarosan megismerte a világ. Először jöttek a repülőtéri kiállítások (Frankfurt) ahol a várócsarnokok mindennap megújuló közönsége, és a repülőtér nagyszámú személyzete láthatta alkotásait. A világ szinte minden részén nyíltak kiállításai.
1958-ban Henry Moor, a világhírű építész az USA-ban mutatta be műveit. Ez évben Kanadában Montrealban is nyílt kiállítása.
1962-ben Párizsban Picasso képeivel együtt voltak láthatók szobrai
1965-ben San Francisco a kiállítás színhelye.

Mindezek között és ezt követően London, Koppenhága, Stockholm, Oslo, Berlin, Hannover, Hamburg, Dél-Afrika, Japán az emlékezetesebb bemutatók színhelyei.

Magyarságát soha, sehol sem tagadta meg. Nevét nem változtatta meg. Magyarországon először 1968-ban Budapesten volt kiállítása. Hajdúszoboszlóra 1970-től járt haza. A Napisten c. szobrát 1972-ben a városnak adományozta és ez a Csónakázó tó vizében lett felállítva. Ezután széles körben ismerős alakja lett Hajdúszoboszló társadalmának. A Bocskai utcán vásárolt és felújított háza előkertjében naponként láthatták alkotásait az arra járók. Művészeti törekvéseit a szobrászat és az építész összehangolása kísérte. Az anyagot a természet különös átalakító munkájához hasonlóan kívánta formálni. Sokféle terve megvalósítására a sors kevés időt engedélyezett számára. Az 1980-as években betegség támadta meg, és 1984. december 17-én meghalt. Párizs mellett, Ravanelben temették el december 20-án.

Forrás: Szülőföldünk-lakóhelyünk Hajdúszoboszló, Erdei Gyula (2001)

              

Vissza a hírességekhez

A lap tetejére