Beszélgető harangok
Előkelő nagyúr volt a törökverő Hunyadi János. Az ország minden részén voltak földbirtokai. Több mint 500 évvel ezelőtt, Debrecen városa is az ő tulajdonába került. A debreceni birtokhoz néhány környékbeli falu is hozzátartozott. Ezek között volt Szoboszló.
Hunyadi János halála után felesége, Szilágyi Erzsébet, majd fia, az igazságos Mátyás lett Szoboszló ura.
Abban az időben teljesen más arculata volt vidékünknek. A Tisza zabolátlan vize a tavaszi nagy áradások idején a mélyebben fekvő területeket elárasztotta. Hatalmas nádasok, ligetes erdők tették változatossá a tájat. Szoboszló legnagyobb, folyója a Kösi a régi város szélén vágott magának, széles medret. Ebben folydogált bőséges vize a Hortobágy folyó felé. Különös vízjárása volt a Kösinek!
Amikor megáradt a Tisza és elöntötte a vidéket, a mi folyónkban visszafelé folyt a tengernyi víz.
Amikor aztán a Tisza apadni, kezdett, a Kösi vize megfordult. Megint a szokásos irányba, a Hortobágy felé vitte megnyugvó hullámait.
A nagy áradások után rengeteg hal maradt vissza a Kösiben. A gyerekek vesszőkosárral fogták a sok csillogó, pikkelyes halat. Finom ételek készültek belőle. A Kösi a vízimalmok kerekeit is könnyen tudta forgatni. Egy vízimalom a város közepén, a Nagygátnál állott. A környékbeli falvakból is hoztak ide őrölnivalót.
Szoboszló közelében számos kisebb-nagyobb falu volt. Ma már csak egy-egy határrész őrzi nevüket. Olyan közel feküdtek egymáshoz, hogy a harangszó is áthallott egyik faluból a másikba.
Zám harangja, ha megszólalt lassú, vastag hangon panaszolta:
"Nincsen kenyér Zámban"
Az angyalházi gyors, élénk és vékony hangon kérdezte:
"Hogy lehetnek e nélkül"
A szigeti harang még vékonyabb hangon felelte:
"Innen ílnek szegínyek"
Elepre, Korpádra, Hegyesre is áthallatszott a harangok beszélgetése.
Mátyás halála után nem volt erőskezű királya Magyarországnak. A régi ellenség, a török, befészkelte magát az ország déli és középső részébe. Pusztító, rabló csapatai a Szoboszló környékén lévő helységeket felégették. Lakóikat megölték, vagy rabláncra fűzve elhurcolták. Szikes pusztasággá lett a virágzó táj.
Az elpusztított falvak harangjai elnémultak. Később szabályozták a Tiszát.
Eltűnt a gazdag vízivilág. Elapadt a Kösi vize, nem tudta már forgatni a malomkereket. A debreceni diák nemhiába így verselt:
"Hallgat az én múzsám, mint a Kösi malma Szoboszlón."
Forrás: Történetek Hajdúszoboszló múltjából, Erdei Gyula (1993)