Falucsúfolás
A szóbeli hagyományok sorában általában "falucsúfolók" (helységcsúfolók) néven tartja számon a folklór azokat a tréfás, csipkelődő hangú, frappáns anekdotaszerű történeteket, verseket, rigmusokat, dalokat, szólásokat, szóhasonlatokat, állandó szókapcsolatokat, tréfás jelzőket, melyek valamely falu, település lakójának, illetve lakóinak célszerűtlen, a szokástól eltérő viselkedését, foglalkozását, tudatlanságát, logikátlan gondolkodását, ostoba vagy ostobának tartott (vagy éppen ravaszságból ostobának tettető) cselekedetét állítja pellengérre, figurázza ki.
A falucsúfolók utalnak a kisebb közösségek etnikai sajátosságaira, magatartására, eltérő gondolkodásmódjára. A falucsúfolókat egyik falu mondja a másikról, de úgy, hogy közben önmagát is jellemzi. Kivejezve az adott közösség kapcsolatrendszerét, gondolatvilágát, humorba öltöztetett sajátos szemléletét, a többi falutól elütő másságát, melynek során észreveszik és kigúnyolják a másik hibáját, de a sajátjuk előtt vaknak bizonyulnak.
A falucsúfolók jellemzője a túlzás és a nagyítás. Egy részüket megtörtént komikus eseteken alapul, ugyanakkor a legtöbb kicsúfolt emberi ostobaságból eredő esemény a valóságban nem történt meg, vagy nem úgy, és nem ott.
Tartalmukat mindig a konkrét viszonyok között kell elemezni. A falucsúfolók egy része kizárólag 1-1 településhez kötődik századok óta, más részük országszerte elterjedt, vidékenként más-más falura helyettesítve ismerik. Vannak ún. nemzetközi vándortörténetek, melyek átlépve ország- és nyelvhatárokat, felbukkannak más népek költészetében is.
A falucsúfolók tömegét mondják a Veszprém megyei Rátótról (Gyulafi-rátótról) - éppen ezután a település után nevezi a magyar folklór az anekdotaszerű falucsúfolókat rátótiádáknak. S ugyancsak bővelkednek a falucsúfolókban a Székelyföldön, Szatmárban, Beregben, Palócföldön, Göcsejben, Csallóközben lévő falvak is. Nem panaszkodhatnak eleink elmésségét illetően a mai Hajdú-Bihar megyében lévő települések sem.
Hajdúszoboszlót a szomszédos községek "Bálintfalvá"-nak csúfolták. Az elnevezés onnan ered, hogy a XIX. század első évtizedeiben igen sok Bálint nevű férfi volt Szoboszlón. De csúfolták a város lakóit azzal a mondással is, hogy "egykapában maradt, mint a szoboszlai tengeri". Elfelejtették ugyan, hogy vajon hányszor is kapálták már, a felesleges fáradtságtól viszont kímélték magukat.
Vannak települések, melyekről a falucsúfolók özönét költötték. Ezek közé tartozik Kaba. Itt most csak kettőt közlünk ezek közül: "Mást gondolt, mint a kabai muzsikus", aki halálán volt, de meggyógyult. S mikor felemlegették neki, azt mondta - nem haltam meg, mást gondoltam. Ha nincs meg az egyetértés, ma is azt mondják: "Nincsenek egy akaraton, mint Fodor Márton lova Kabán". Egyik jobbra, másik balra húz.
Forrás: Falucsúfolók Hajdú-Biharból, Vajda Mária