Póruljárt kincskeresők
Az Alföldön sokfelé, így Szoboszló határában is előtűnnek a síkságból kiemelkedő halmok. Gyakori, hogy egy nagyobb és egy kisebb egymás közelében helyezkedik el. Alföldi ember számára valóságos hegyek e magaslatok. Az egyenletes, szép sík vidéken szinte természetellenesek! Nem is a természet alkotta e különlegességeket, hanem emberi kéz. Sok ezer évvel ezelőtt itt élő népek nehéz munkája által születtek. Talán egy-egy vezérük sírja fölé hordták össze a hatalmas mennyiségű földet. Így reméltek haláluk után örök nyugalmat biztosítani számukra.
A rejtélyes halmokhoz az emberi képzelet sokféle különös történetet társított. Balgatag lelkek azt hitték, hogy drága kincsek, arany és ezüst koporsók vannak elrejtve a hatalmas földrakások mélyén. A gazdag zsákmány reményében kincskeresők járták a határt és számos halmot megástak. Már ebből eredően is sokféle mende-monda, babonás történet fűződött e titokzatos halmokhoz. Íme a boszorkányos Csontos halomhoz kapcsolódó furcsa történet.
"A Csontos halom a város keleti oldalán a legelőn ijesztően emelkedik, úgy, hogy borzasztó még rágondolni is.
Történt egy ízben, hogy Tatár Bálint, a kötelesi ispán éji 12 órakor kissé ittas állapotban tévedt a Csontos halomhoz. Révülve látta az ott táncoló boszorkányokat.
Tatár Bálint a rémes látványtól ágyba fekvő beteg lett, s csak hosszú idő múlva tudott kigyógyulni. Annyira megijedt, hogy attól kezdve sem bort, sem pálinkát, sem semminemű szeszes italt nem ivott. Hogy ezt a nemes elhatározását a sok ital vagy a rettenetes vízió okozta-e, örökké megfejthetetlen talány maradt. Annyi bizonyos, hogy a Csontos halom félelmetes hírűvé vált. Az arca járó emberek éjjelenként rettegve kerülték ki, talán attól tartva, hogy Tatár Bálint sorsára jutnak, akinek józan állapota meglehetősen elrémítő például szolgált. Talán innen származott az a babonás néphit, hogy a boszorkányok temérdek kincset halmoztak ebbe a Csontos halomba, amely ott a föld gyomrában mindezideig érintetlenül van elrejtve, várva a boldog halandót, aki azt felássa."
"A kincsszomjnak, s a hirtelen meggazdagodási vágynak többen nem tudtak ellenállni. 1898 nyarán Bézi György s 10 társa a városi közgyűléstői az ásási engedélyt megnyerve, két hétig kitartó, lelkiismeretes buzgósággal dolgoztak. Két heti nehéz ásás árán kellett tapasztalniuk, hogy a csontoshalmi tengerkincs - csupán a képzelődés szeszélyes játéka. - A kincsszomjas vállalkozók a kincsnek még nyomára sem bukkantak."
Pénztáros István:
Szoboszlói Ördöngös Anna boszorkánypere c. elbeszélés, 1907
A történetnek mégsincs egészen vége. A Csontos halom ugyanis ott maradt egy 10-12 méteres mély gödörrel, árván, megsebzetten. Már Bézi György is szívesen elfeledte volna egész vállalkozását, ha egy szép napon két rendőr meg nem áll a kapujában. A rendőrkapitány utasítását hozták. Ez arra kötelezte Bézit és társait, hogy a Csontos halom kiásott földjét a legrövidebb időn belül rakják vissza oda, ahonnan kiszedték. A nyitott, mély gödör ugyanis életveszélyes volt. Ember, gyermek vagy állat könnyen bele eshetett! Nem volt mit tenni! Béziéknek eleget kellett tenni a kapitány utasításának.
Így végződött a kincskeresők története. Tanulságául annak, hogy a gyors és mohó meggazdagodás vágya gyarló emberi tulajdonság.
Forrás: Történetek Hajdúszoboszló múltjából, Erdei Gyula (1993)