Kereső Linkek Vendégkönyv Képtár

Kovács Gyula
Szoboszló harmadik polgármestere
Hajdúszoboszló,1860.10.02. - Debrecen,1916.05.19.
(55 év 7 hónap)

Vissza a hírességekhez

Megosztom Facebook-on  Megosztom Twitter-en  Megosztom Startlapon  Megosztom URLguru-n  Megosztom Delicious-on  Megosztom Tumblr-en  Megosztom CitroMail-lel!  
Ajánlom egy ismerősömnek

Kovács Gyula 1860. október 2-án született Hajdúszoboszlón, apja Kovács Miklós földbirtokos, táblabíró, hajdúkerületi alkapitány. Anyja D. Borbély Zsuzsanna. 1848-ban Hajdúszoboszló követe az országgyűlésben, a kormánypárt berkeiben működött, 1848 őszétől részt vett a honvédség szervezésében. A forradalom és szabadságharc bukása után hosszú ideig a debreceni kereskedelmi és váltótörvényszék elnöke.

Elemi iskoláit Hajdúszoboszlón, gimnáziumi tanulmányait Hajdúböszörményben, Brassóban és Késmárkon végezte, jogi diplomát Debrecenben szerzett. A Debreceni Királyi Járásbíróságon dolgozott, mint fiatal jogi diplomás, ezt követően Hajdú-vármegye közigazgatásában kapott szerepet, előbb, mint gyakornok, majd 1884-től szolgabíró, megyei másodjegyző. Ekkor mindössze 24 éves. Mint megyei közigazgatási szakember, Hajdúdorog alpolgármestereként vezényli le a hajdútelepülés nagyközséggé való átalakulásának folyamatát.

1894-ben meghalt az amerikai földrészt is megjárt Tury Albert polgármester, s utódjának Kovács Gyulát választották meg 1894. július 29-én. A Szoboszló és Vidéke hetilap vezércikkben köszöntötte: "Örömmel üdvözöljük Kovács Gyulát a polgármesteri széken, s hisszük, hogy az ő zászlóbontása új, jobb korszak kezdetét jelenti városunk közéletében is. (...) A közjó felé törekvő munkájában vele tartunk mindannyian, számíthat mindnyájunk erejére, mindaddig, míg azt a közjó érdekében igénybe venni akarja. Alig lehet kétség az iránt, hogy a közel múltban haladtunk valami keveset. De az is bizonyos, hogy ez a haladás nagyobbára csak látszólagos volt, s a lényeg belső ismérvei helyett igen sokszor csak a külső látszat színét viselte magán."

Kovács Gyula polgármesteri tevékenységével nemcsak a kritikus sajtó, de a város lakossága is elégedett volt. Nem volt híve a gyors előrehaladásnak, a mindenre kiterjedő folyamatos fejlődést szorgalmazta. Nemcsak polgármester, hanem számtalan szervezet, egyesület elnöke és támogatója. Az ő polgármesterségének időszakában erősödik fel a Kossuth-kultusz. Polgármestersége alatt épülnek ki a Hajdúszoboszló-Nádudvar, a Hajdúszoboszló-Hajdúszovát, a Hajdúszoboszló-Balmazújváros felé vezető városi szakaszokon a törvényhatósági utak, valamint a Püspökladány-Hajdúszoboszló-Debrecen műút átkelő szakasza.

1898-ban keresztülvitte a polgári iskola államosítását, 1899-ben felépíttette és berendeztette az állami polgári iskolát (Közgazdasági Szakközépiskola épülete). Bővítette a városháza épületét egy emeletes épületrésszel 20.000 korona értékben. Két községi gyermekmenhelyet létesített, közbenjárására a pénzügyminiszter magyar királyi állampénztárt állított fel Hajdúszoboszlón. Községi jellegű gazdasági népiskolát állítatott fel, ennek utóda lett a mezőgazdasági szakmunkásképző, illetve a mai Bocskai István Szakképző Iskola.

1901-ben választották meg Hajdúszoboszló országgyűlési képviselőjének, Polonyi Géza volt képviselővel szemben. A polgármesteri széket úgy adta át, hogy a piackövezési alapba 10.000, a vágóhíd építési alapba 14.000 korona gyűlt össze.

A Független Hajduság első száma 1902. december 21-én jelent meg, melynek főszerkesztője Kovács Gyula lett, a lap szándékát vezércikkben fejtette ki:
"Ezt a képtelen helyzetet megszüntetni, minden igaz magyarnak szent kötelesség. Elérkezni egyedül azon az úton lehet, amelyen Nemzetünk atyja Kossuth Lajos, mint örök irányt elénk szabott." 
Saját céljairól pedig ekképpen vallott: 
"Itt a szabad hajdúság földjén ringott bölcsőm, itt hagyta el ajkamat az első édes magyar szó, itt nyílt meg lelkem a világosságnak, itt jártam a tapasztalás iskoláját, ide köt minden örömöm, ide minden bánatom emléke; innen hívtak el szolgálni a hazát; ide fogok megtérni egykor örök pihenésre; de míg ez eljő, ennek a népnek, melyet testvéremül szeretek, szolgálni, használni akarok."

1903 januárjában megalakul Hajdúszoboszlón a Független és 48-as Kossuth Kör 200 fő jelenlétében, vezetői Oláh Miklós földbirtokos, tanácsnok és Soós János földbirtokos, és amely a függetlenségi politika zászlóvivője kíván lenni a hajdúvárosban. A vezetőségbe választották Kovács Gyulát is. A kör kezdte el szervezni a Rákóczi szabadságharc kirobbanása 200. évfordulójának ünnepségét, amelyen fellépett az Iparos Dalárda, mely vezetőségének elnöke korábban Kovács Gyula volt.

Kovács Gyula volt a vezetője annak a 800 fős - köztük 100 fő hajdúszoboszlói - küldöttségnek, mely 1903. április 18-án a fővárosba utazott, s tiltakozott a képviselőház elnökénél a kormány katonai törvényjavaslata ellen. A függetlenségi politika legnagyobb demonstrációját Hajdúszoboszlón 1904. január elején tartották, ahol Kovács Gyula mellett másik három országgyűlési képviselő is részt vett: Papp Elek, Rákosi Viktor és Benedek János. Bár 1905-re elfáradt a megyei ellenállás, az országgyűlési választásokat Kovács Gyula nyerte, sőt 1906. július 13-án, mint a megyei ellenállás vezéralakját Hajdú vármegye alispánjává választották. Ezt a tisztséget egészen 1914. december 31-ig tölti be, ezt követően szívbaja miatt nyugdíjba vonul.

Alispánsága alatt 1911-ben épült fel Debrecen akkori legszebb épülete a megyeháza, mely még ma is dísze Debrecennek, avatása 1913. február 27-én volt. A megyei útalap terhére megépítette Hajdúszoboszlón a Rákóczi és a Bocskai utca útjait. Több éven át elnöke volt a puszta-angyalházi közbirtokosságnak, főgondnoka volt a helyi református egyháznak, világi gondnoka az alsószabolcs-hajdúvidéki református egyházmegyének, presbitere a debreceni református egyháznak, elnöke a debreceni gazdák bankjának. Ugyancsak elnöke volt a Hajdúszoboszlói Takarékpénztár Rt.-nek.

Az orosz csapatok által feldúlt sárosmegyei községek újraépítéséhez 50.000 korona adományt tett saját vagyonából, a benedekvölgyi tanyai iskolának saját birtokából 50 holdat adott át. 1916. január 12-én kelt végrendeletében szegény rokonaira hagyta 300.000 koronát kitevő vagyonát, végrendeletének végrehajtásával legjobb barátját bízta meg dr. Malatinszky József személyében.

Szerényen élt, testvérei mindnyájan idősebbek voltak, a századforduló táján haltak el. Soha nem házasodott meg, így utódai nem maradtak, s vele a nemes Kovács család is befejezte szereplését a hajdúváros színpadán. Debrecenben halt meg 1916. május 19-én, az általa építetett Vármegyeházán ravatalozták fel. Temetésén ezrek vettek részt Hajdúszoboszlón, síremlékét a város emeltette. A vármegye törvényhatósági bizottsága elhatározta arcképének megfestését, ez a kép azonban sajnos soha nem készült el.

Életművét utókora nem ismeri, a magyar haladásért és szabadságért lelkesen végzett munkáját elfelejtette. Ideje őt a megbecsülésnek arra a helyére emelni, amelyen már ott találjuk Gönczy Pált, a tudós és reformer pedagógust, államtitkárt, Hőgyes Endre egyetemi orvos professzort és Kenézy Gyula kórházalapító tudós orvost.

Forrás: Vida Lajos (2006)

Megosztom Facebook-on  Megosztom Twitter-en  Megosztom Startlapon  Megosztom URLguru-n  Megosztom Delicious-on  Megosztom Tumblr-en  Megosztom CitroMail-lel!  
Ajánlom egy ismerősömnek

Vissza a hírességekhez

A lap tetejére