Miskolczi László
festőművész, tanár
Hajdúszoboszló,1923.10.16. - Budapest,1988.07.07.
(64 év 8 hónap)
Hajdúszoboszlón született 1923. október 16-án. Édesapja Miskolczi Dániel borbélymester volt. A Szilfákalja elején lévő fodrászüzletébe jobbára tisztviselők, tanítók és a városi középrétegekhez tartozó emberek jártak. Édesanyja, Vas Mária a háztartást vezette és három gyermekét nevelte. A helybeli elemi és polgári iskolába járt. Kiváló rajzkészsége már itt megmutatkozott. A polgári iskolából 1937-ben Debrecenbe a Református Kollégium Tanítóképzőjébe vezetett az útja. Itt Gáborjáni Szabó Kálmán rajztanár segített tehetsége kibontakoztatásában. 1943-ban tanítói oklevelet szerzett. Innen Budapestre, a Képzőművészeti Főiskolára vezetett útja. Szőnyi István volt a mestere. Itt kapott 1949-ben tanítóképző-intézeti rajztanári oklevelet. Ebben az évben nősült meg. A főiskolán ismét összehozta a sors az időközben idekerült volt kedves debreceni tanárjával G. Szabó Kálmánnal. Egy évig tanársegédje lett. Ez után négy évig Szőnyi István tanársegédjeként dolgozott. Már 1950-től kezdve állandó résztvevője volt budapesti és országos tárlatoknak. 1952-ben tagjai közé vette a Magyar Képző és Iparművészeti Szövetség. Ebben az évben kezdett el alakrajzot tanítani a Képző és Iparművész Gimnáziumban. Innen ment 1983-ban nyugdíjba.
1956-59-ig Derkovits-ösztöndíjas. Reggeli hangulat c. képével ezüstérmet nyert a moszkvai Világifjúsági Találkozón (1957). 1982-ben Kodály Zoltánról készült portréjáért a Debreceni Tárlaton I. díjat, az 1988-as Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlaton szereplő műveiért posztumusz fődíjat kapott. Lírai hangulatfestészete a posztnagybányai iskola hagyományaihoz kapcsolódik.
1953-ban Párizsban, 1965-ben Olaszországban Római-ösztöndíjjal járt tanulmányutakat. Művészi felfogására, kifejezésmódjára mesterei mellett Bernáth Aurél és Mednyánszky László művészete is hatással volt rá. Művészetét a portrék, tájképek mellett a világ és az emberi örök témáit - évszakok, születés, halál, család, stb. - fogták át saját meglátásain átszűrve. Képei megjelenítésében a körvonalak elmosódásában a kivételes festői felkészültség és a tanári pontosság mutatkozik meg. Központi témája a föld, a paraszti munka, az anyaság. Tájképeit a szülőföld és az ott élő emberek szeretete és tisztelete hatja át, átszőve a gyermekkor emlékeivel. Számos portrét is festett (pl. Bartók, Kodály, Németh László, Petőfi). 1963-ban és 1974-ben Munkácsy-díjat kapott.
Életében mindösszesen négy egyéni kiállítást mutathatott be. Hajdúszoboszló művészetek iránt érdeklődő közönsége is csak halála után ismerhette meg alkotásait. Válogatott műveiből felesége, Ryzmann Mária közreműködésével és segítségével a helybeli galériában nyílt állandó kiállítása. Budapesten halt meg 1988. július 7-én.
Forrás: Szülőföldünk-lakóhelyünk Hajdúszoboszló, Erdei Gyula (2001)