Az oldal teljes funkcionalitású működéséhez Javascript szükséges!

Kereső Linkek Vendégkönyv Képtár

A Világosság Urához
Írta: Csokonai Vitéz Gizella

Vissza a könyvtárba

Megosztom Facebook-on  Megosztom Twitter-en  Megosztom Startlapon  Megosztom URLguru-n  Megosztom Delicious-on  Megosztom Tumblr-en  Megosztom CitroMail-lel!  
Ajánlom egy ismerősömnek

Világosság Ura! Ha feltör hozzád
A bú honából egy-egy zord panasz,
Ne büntess érte, oh, ne vedd zokon,
Hisz oly nagy, súlyos az a fájdalom,
Amelyre nincs, oh, soha nincs vigasz.

Nem láthatni Te ragyogó Napodat,
Mely felé minden lét repesve tör,
Andalító Hold méla sugarát,
A kelő napnak bíbor-hajnalát
Nem láthatni, Uram, - kínoz, gyötör!

Az erdő vadja, meg a kis bogár is
Napod fényére jogosultan les...
És az ember, kiben részed lobog
E jogtól miért, hogy megfosztatott?
Kegyedre miért csak ő nem érdemes?

Tavasszal, mikor úgy virul a játék
S mező, berek, hegy, völgy oly csodaszép...
És akkor is, midőn eljő az ősz
S a hervadás bús színpompája győz:
Szomjú lelkek sóhaja leng feléd.
- Uram! miért csak én? Oh, miért csak én
nem láthatom, mit kezed alkotott? -
Ha már nem fénylik neked csillagod,
Keltsd hát fel bent: bennem a Te Napod!
- Hisz fény nélkül az egész lét halott.

Nemes érzésben és nagy gondolatban
Lobogjon bent, mi kívül elveszett:
A sok, sok láthatatlan fénysugár,
Melyre világok milliárdja vár
Lobogjon s keltsen bennső életet!

Ragyogjon fénylőn, mint csiszolt drága gyöngy,
Mely fogant kíntól tenger rejtekén,
Legyen érték a nagy világ előtt,
legelső kincs a kincs-halmaz között
Te egy, örök Napod: a lelki fény!

- Világosság Ura! Ha feltör hozzád
A bú honából egy-egy földi szó:
Bocsáss meg érte! - Nem vádló panasz,
Nem zúgolódás: Élet hangja az,
Ima a fényhez, Hozzád: Örök, Való.

Megosztom Facebook-on  Megosztom Twitter-en  Megosztom Startlapon  Megosztom URLguru-n  Megosztom Delicious-on  Megosztom Tumblr-en  Megosztom CitroMail-lel!  
Ajánlom egy ismerősömnek

Vissza a könyvtárba

A lap tetejére