Az oldal teljes funkcionalitású működéséhez Javascript szükséges!

Kereső Linkek Vendégkönyv Képtár

Búcsú az iskolától
Írta: Csokonai Vitéz Gizella

Vissza a könyvtárba

Megosztom Facebook-on  Megosztom Twitter-en  Megosztom Startlapon  Megosztom URLguru-n  Megosztom Delicious-on  Megosztom Tumblr-en  Megosztom CitroMail-lel!  
Ajánlom egy ismerősömnek

Gyermekgondjaim s örömim tanyája, 
isten veled! Az óra már közel, 
mely mindörökre elválaszt tetőled
szívem-szerette, kedves, drága hely. 
Fehér virágit ébredő lelkemnek
ahol fakaszták gondos, hű kezek, 
szent hely! vígan most nem szólhatok rólad: 
válás perce jő, s én elmegyek. 

Gondolatban még bejárom a múltat. 
Óh, mennyi emlék fakad nyomdokán! 
Itt voltam játszó, kis, tudatlan gyermek, 
itt növekedtem esztendők során. 
Itt telt be szomjas lelkemnek hő vágya
tudás, ismeret, művészet iránt! 
Itt tudtam meg, hogy nincs veszve az ember, 
bár ha szenved is külsőleg hiányt. 

A nagy természet ezer rejtett titkát
itt fedték fel e szent falak között!
Betűvel, dallal frigyet itt kötöttem, 
nyervén általuk igaz örömöt! 
Istent, hazát és szülőt hőn szeretni
itt gyújtottak szívemben szent tüzet, 
mit a csatázó, idegen világba 
mint védő paizst, magammal viszek. 

Bezáruló, felejthetetlen hajlék, 
áldjon az ég! Időm végére jár. 
Én elmegyek. De költöző madárként 
lelkem gyakorta vissza, visszaszáll. 
Ha majd ott kint a dúló létcsatában 
fáradtan, búsan, nyugtot nem lelek, 
e szent hajlékba, óh, hozd vissza lelkem
megpihenni, fehér emlékezet!

Megosztom Facebook-on  Megosztom Twitter-en  Megosztom Startlapon  Megosztom URLguru-n  Megosztom Delicious-on  Megosztom Tumblr-en  Megosztom CitroMail-lel!  
Ajánlom egy ismerősömnek

Vissza a könyvtárba

A lap tetejére