Múltunk a kutak tükrében c. kiállítás - 2008

Vissza a könyvtárba

              

Tisztelt Vendégek! Hölgyeim és Uraim!

Ez a hely ennek a vándorkiállításnak az ötödik állomása, s ma már biztosan mondhatjuk, hogy nem az utolsó. Az év második felében Marosvásárhelyen és Csíkszeredán is be fogjuk mutatni. Eddig Debrecenben, Esztergomban, Berettyóújfaluban és Püspökladányban láthatták az érdeklődők ezt a kiállítást. A debreceni és az esztergomi bemutatás látogatottság szempontjából igen sikeresnek mondható. Debrecenben a négy hónapos nyitva tartás alatt a fizető látogatók száma 2006-ban meghaladta a 12 ezret. Ebből több mint 8 ezer diák volt.

A kiállítás terve 2004 őszén született meg, közvetlenül a Debrecen belvárosában, a Déri Múzeum közvetlen szomszédságában, a volt Kölcsey Művelődési Központ helyén befejezett leletmentő feltárások után. Az azonnali kiállítás tervét elsősorban a régészeti feltárás közben megnyilvánuló rendkívül széles érdeklődés és a szakemberek számára is meglepő lelet- gazdagság adta. A kiállítás témájának az ott talált régészeti jelenségek legkülönösebb formáját, a kutakat választottuk. Az összességében 65 ezer köbméteres feltárt területen 37 kutat azonosítottunk a Kr. e. 4. évszázadtól (java rézkor) az újkorig.

A kutak jelentőségét öt különleges vonásban tudjuk meghatározni.
1. Különösnek mondhatók a kutak önmagukban, elsődleges funkciójukban is. Minden időben az emberi élőtér-lakótér közvetlen és elengedhetetlen tartozéka: víznyerő hely az ember és az emberi lakótérhez tartozó állatok számára. Ezen kívül az ivóvíz mellett a régi idők emberei a háziipari munkákhoz (hentes, varga, bőrműves, kovács stb.) szükséges "ipari vizet" is innen vették.
2. Különös régészeti jelenségnek számítanak még a kutak a betöltésükben lévő nagyon intenzív telephulladék miatt is. A kutak kétféle módon töltődtek fel a telep tárgyaival. Amíg a kutat víznyerésre használták, addig véletlenül kerültek bele edények, vagy háziállatok kicsinyei. Ezek a véletlenül belekerült tárgyak vagy állatvázak mindig a kút legaljáról kerülnek elő. Amikor a kút valamilyen oknál fogva (vízszennyeződés, elapadás) használhatatlanná vált, akkor a telep lakói tudatosan igyekeztek feltölteni a feleslegessé vált és a gyerekek számára közvetlen veszélyt jelentő mély gödröt. Ezek a betöltések rengeteg tört tárgyat és égésterméket (hamu, elbontott paticsfaldarabok stb.) tartalmaznak. Ez a telep életében feleslegessé vált szemétkeverék a régészeti kutatás számára rendkívül fontos. Innen lehet a legtöbbet megtudni a korabeli emberek életformájáról, étkezési, öltözködési szokásairól, háziipari tevékenységükről. Rengeteg állatcsont és növényi mag került elő ezen kutak betöltéséből, ami szintén a korabeli termesztett és vadon élő növényvilág és a tenyésztett és vadászott állatok egyedeinek megismerésére ad lehetőséget. Ezen nyomok alapján meg lehet rajzolni a korabeli ökológiai környezettet is, amely az itt élt embereket körbevette.
3. Különlegesnek kell tartanunk ezeket a kutakat a jelenlegi megtalálási helyük szerint is. Debrecen belvárosában a történelmi városmag kellős közepén, a Móricz regényből jól ismert Paptava helyén és közvetlen környezetében, a Déri Múzeum szomszédságában kerültek elő. Különösen az 1960-70-es évek erőteljes föld-mozgatással járó építkezési miatt ez a terület olyan bolygatottnak tűnt, hogy el sem nagyon tudtuk képzelni, hogy a rengeteg csővezeték és házalapok között lehet-e még egyáltalán eredeti felszínt találni. A roncsolt korabeli felszínek nagymértékű pusztulása mellett a mélyen fekvő kúttestek érintetlen betöltése különleges ajándék volt számunkra.
4. Különlegesnek kell tartanunk a kutak közt azokat, amelyek megépített formájukban egyedinek mondhatók. Ilyenek a sövényfonatos szarmata (római császárkor) kút mellett a középkori hordó és négyszögletes faácsolattal bélelt kúttest és az újkori, egy vastag fatörzsből kihasított ún. "bödönkutak" is.
5. Egyéb, a kutakkal kapcsolatos váratlan jelenségek felbukkanása is különleges vonásokat kölcsönöz az itt talált régészeti jelenségeknek. Egyik ilyen váratlan tény, hogy a Paptava mesterségesen feltöltött, majd alatta a természetes üledékes rétegek alatt a sárga érintetlen talajban, egy középső rézkori (Kr. e. 4000 körül) kút beásás vált ismertté. Ez és a kútbetöltésben lévő kormeghatározó cserepek egyértelművé tették, hogy úgy 6000 évvel ezelőtt itt nem volt tó, hanem ez a szélvédett száraz terület helyet adott egy rézkori telepnek, amelynek emlékét egyelőre számunkra csak ez a kút őrizte meg. Különleges összefüggésekre utal még az egymás közvetlen (pár méter) közelébe eső különböző ácsolati technikával kibélelt kutak megléte. Valószínűleg gyorsan kellett pótolni a használhatatlanná vált kutat ugyanazon kerten belül. Egyes kutak betöltéséből különleges tárgyak kerülnek elő: megmunkált állatcsontok, bőrcsizma darabok, ekevas. Ez közvetlenül utal a korabeli középkori település (XIII-XV. sz.) lakóinak sokszínű tevékenységére.

A kiállításhoz hat kutat választottunk ki, amelyek lefedik a régészeti jelenségek által érintett történeti korokat (java rézkor, római császárkor, középkor, újkor és legújabb kor) valamint formájukat és betöltésüket tekintve a legjellegzetesebbeknek minősülnek. Itt, ezen a helyen a négy kis terem adta lehetőségeket követve öt kút, illetve kútrekonstrukció és a hozzájuk tartozó leletek kerülnek bemutatásra.

1. kútrekonstrukció: a 2. teremben a Paptava alatti középső rézkorból, benne egy korabeli vízmerítő edény másolatával. A vitrinben az erre a korra jellemző bütyökdíszes edények másolatait és a kútban talált töredékeket láthatjuk.
2. kútrekonstrukció: a 2. teremben vesszőfonattal bélelt kúttest beleszakadt edénnyel a római császárkorból (Kr. u. II-IV. sz.). A mellette lévő vitrinben a kúttestből előkerült jellegzetes szürke korongolt szarmata edények közt egy ritkaságnak számító agyagmécses is látható.
3. kútrekonstrukció: a 3. teremben a középkorból (XIII-XV. sz) származó, ácsolt fabéléssel megerősített kúttest, beleszakadt edényekkel. A falon képeken látható ugyanezen korból származó kutak képe változatos bélelési technikákkal. A vitrinekben a nagyon gazdag leletanyagból látható válogatás (vastárgyak, konyhai eszközök, kerámiatöredékek, bőrcsizma rekonstrukció, állatcsontok, növényi magvak).
4-5. eredeti "bödönkút" restaurált formában a 4. teremben, együtt van kitéve a szintén újkorból származó égetett téglával bélelt kút felépítménnyel. A vitrinben a közelmúlt jellegzetes eszközei, használati tárgyai (szódás szifo,n egyéb üveg-, porcelán-, cseréptárgyak, köztük tajtékpipa-darabok) és vas eszközök, állatcsontok és növénymag kollekciók láthatóak.

Az 1. teremben a falon lévő fotók bemutatják a lebontott Kölcsey Művelődési Központ épületét, majd a bontás utáni feltárási területet és az új Kölcsey Centrum alapozási, majd építési folyamatát. Ez a képi dokumentáció részben a kiállítás alapját adó régészeti feltárást hitelesíti és egyben a Debrecenben is létrejött "városi régészet" egyik fő helyszínét is szemlélteti.

A "városi régészet" módszerében, technikájában eltér a hagyományos "szabadtéri" régészeti feltárásoktól. A városokban, mint ma is intenzíven lakott területeken, erősen érvényesül a mozaikos szemlélet. Egy-egy ház, út, középület átépítése vagy földmunkákkal járó renoválása esetén az újkori feltöltések alatt meg kell keresni azokat a még érintetlen felületeket, amelyek korábbi korok emlékeit rejtik magukban. Ennek példái a hagyományos, a nagyobb középépítészeti maradványokat magukban foglaló dunántúli városok (római és középkori emlékek), a Dunától keletre pedig elsősorban Eger városa volt, amely rendelkezett ilyen hagyományokkal. Az új tércentrikus ásatási technikákkal és az új kulturális örökségről rendelkező törvényekkel lehetővé vált, hogy az alföldi városokban is tudatosan rögzítsük a megelőző és a leletmentő régészeti feltárásokon a még meglévő emlékeket a mai településeken is.

Debrecenben az elmúlt évtizedben már több ásatás is ebben a szellemben történt. Összeadva több mint 40.000 négyzetméternyi az a terület, ami a mai Debrecen belvárosában a középkori Mesterfalva és Szentlászlófalva területéből feltárásra került. Ennek a debreceni városi régészetnek az első hírvivő vándorkiállítása is egyben ez a most megnyílt, MÚLTUNK A KUTAK TÜKRÉBEN című kiállítás.

Készítői azonosak a Kölcsey Központ helyén végzett régészeti feltárás kivitelezőivel: Szolnok László régész, Balogh Csaba grafikus és kiállításrendező, ásatási technikus - jelenleg a Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Igazgatóságának szerződéses munkatársai. Ezen kívül mind az ásatáson, mind a kiállítás első megrendezésében fontos szerepet töltött be Ringer István régész, aki jelenleg Sárospatakon dolgozik. Példamutatónak gondoljuk, hogy az ásatás és a kiállítás gondolata majd megrendezése nem vált el egymástól. Ugyanazon szakemberek vitték végig két éven belül.

Fogadják szeretettel ezt a kiállítást és szolgáljon sok élménnyel és tanulsággal a látogatók számára!

2008.02.07.

              

Vissza a könyvtárba

A lap tetejére