Az oldal teljes funkcionalitású működéséhez Javascript szükséges!

Kereső Linkek Vendégkönyv Képtár

Szoboszló egykoron és ma c. kiállítás - 2006

Vissza a könyvtárba

Megosztom Facebook-on  Megosztom Twitter-en  Megosztom Startlapon  Megosztom URLguru-n  Megosztom Delicious-on  Megosztom Tumblr-en  Megosztom CitroMail-lel!  
Ajánlom egy ismerősömnek

A kiállítás célja, a nagyközönség számára bemutatni a város arculatának,Szoboszló egykoron és maközképének változását az elmúlt évtizedekben, illetve a fiatalabb generációkkal megismertetni Szoboszló egykori híres épületeit, tereit, utcáit.
A megnyitót a Hajdúszoboszlóról elszármazott Kis Dezső Péter újságíró tartotta.
A kiállítás képanyaga, - és ami kimaradt - megtekinthető a képtárban.
A kiállítás 2006.08.20. és 2006.09.14. között volt látható a Szoboszlói Galériában.

 

Tisztelt egybegyűltek! Kedves kiállítás látogatók! Barátaim!

 

Megtisztelő s egyben merész feladat megnyitó beszédet mondani olyan felkért előadóként, aki maga is hajdúszoboszlói származású, gyermekkorától kezdve ezer szállal kötődik a városhoz. Bár elszármazott innen, mégis e pillanatban is hajdúszoboszlóinak vallja magát. Nehéz, mert kerülni szeretném az elfogultságot, érzelgősséget, a túlon-túli hevületet, ám mégis őszintének s egyben tárgyszerűnek is kell maradnom. Nemes a kihívás, szívemhez közelálló. Itt vagyunk a Hajdúszoboszlói Városi Művelődési Központ nagytermében, ahol "Szoboszló egykoron és ma" című képeslap, fotó, film és dokumentum kiállítás szépen rendezett anyagai vesznek körbe bennünket. A kiállítás ötletgazdája a Szoboszlói Kulturális Közösség, amely egyszerre kettős célt vállalt fel e dokumentumok összegyűjtésével. Egyrészt régi képeken, képeslapokon, filmeken keresztül bemutatni, hogy milyen volt a város közképe, terei, utcái, középületei az elmúlt 20-120 évek során, illetve megismertetni a fiatalabb generációkkal a korábbi évtizedek építészeti változásait. Nem csekély és lebecsülendő indíték még, hogy a most összegyűjtött anyagot digitális formában archiválni és megőrizve bemutatni, közzétenni mindenki számára az interneten keresztül. Eme célok elérése érdekében a szemléltetés különböző módozatait választották. Bemutatják az összegyűjtött képeslapokat, egykori fényképészeket, fotósokat kértek fel, hogy készítsék el egy-egy régi kép, képeslap mai reprodukcióit, lehetőleg ugyanonnan, ugyanolyan szögből elkészítve azt. Az egykori filmhíradókból, archív filmekből készített filmmontázst programunk nyitó perceiben már láthatták.

Nézzék el nekem, hogy személyes kötődéseim okán is beszéljek a képeslapról, a fotóról, a filmről és a dokumentáció más formáiról, úgyis, mint a modern, mindig fejlődő világunk kommunikációs kifejezési formáiról, és úgyis mint kommunikációval három évtizede foglalkozó újságíró. A képeslap - Hajdúszoboszló esetében is - egyfajta lenyomat a város éppen aktuális korszakáról, a mindennapjairól, arculatáról, kisugárzásáról. A képeslap jelentősége nagyon is felértékelődik, ha egy olyan városról van szó, amely számára megadatott, hogy nemcsak európai, hanem országos idegenforgalmi központtá növekedjen. A város sorsvonalát meghatározó nagy erők úgy döntöttek, hogy Hajdúszoboszlónak széleskörű népszerűség, ismertség jár! Ez olyan, mint amikor valakire azt szabják, hogy folyamatosan reflektorfényben, kirakatban legyen. Ez a város - mai szóval élve - sztár volt már a harmincas években is, a szocializmus kellős közepén, a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években és fényesen csillogó sztár manapság is, amikor évente milliónyi idegen fordul meg itt. Hányféle üzenet érkezett Hajdúszoboszlóra és Hajdúszoboszlóról képeslapokon!? Érzelmesek, lelkesek, dokumentálók, lelkendezőek, szárazon tényeket közlők. Mindig nyomot hagyók feladónak és megkapónak! Ezek a képeslapok és fotók szigorú következetességgel dokumentálják egy város fejlődését, tükrözik erényeit, előnyeit, hibáit, fényességeit, sötétségeit, fejlődésének, csiszolódásának megannyi állomásait.

A képeslapok és fotók mást mondanak az itt élőknek, mást az innen elszármazóknak és mást az ide távolról idegenként, felfedezőként érkezőknek. De ez így van rendjén! Ám legfontosabb mégis a tényekhez való hűség, a dokumentáló számára alapelvként meghatározott tárgyszerűség. Ezen fotókat, képeslapokat, filmeket és dokumentumokat látva, szemlélve kiből-kiből más és más reakciók tolulnak elő, mindenegyes épülethez, parkrészlethez, utcához sajátos módon kötődünk. Keresem a vasalóházat, de már nem találom, templom és ABC van a helyén, sétálok az egykori Vöröshadsereg útján és a valamikori földszintes, polgári házak helyén ott magasodnak a bérházak. Én még tudom, hogy az Arany János utca sarkán található, mostanra amolyan piciny szolgáltatóházzá alakított épületben a Szabadság Szálloda működött, a strandfürdő mostani főbejárata önmagában is a múltat képviseli, miközben jómagam a még távolabbi múlt során egy másik bejáraton,kertészmérnök édesapám által gyönyörűen körbe parkosított térben léptem be kisgyermekként megmártózni, gyakorta épp a jó apámmal a vízben. De így van ezzel a városba vissza-visszatérő törzsvendég turista is, jöjjön az itthonról, vagy külföldről, de mindenképpen valamilyen módon szerelmese, felfedezője Hajdúszoboszlónak. A folytonosan változó, újszerű üzeneteket közvetítő képeslapok és fotók, így egyberendezve egyszerre várostörténeti üzeneteket tolmácsolnak, de a fejlődés állomásait is tükrözik, fehéren-feketén vagy éppenséggel színes formában megjelenítik.

Azt mondtam, Hajdúszoboszló számára a népszerűséget jelölte meg jó sorsa. Bocskai István erdélyi fejedelem által kerek 400 esztendeje ide letelepített lovas hajdúk legmerészebb álmaikban sem gondolhatták, hogy majdan, az 1925-ben feltörő gyógyvíznek köszönhetően a vendéglátás, turizmus, gyógyászat lesz a kései utódok legfőbb megélhetési forrása ezen a földön. Bizony, az immáron világhíres gyógyhelyen nyári fóidényben gyakorta megduplázódik a helybeliek 25 ezres lélekszáma, ami az itt élőktől nagy figyelmet, vendégszeretetet és a szolgáltatások széles skálájának felkínálását igényli. Azzal büszkélkedhet, hogy - területét és vízfelületét tekintve - ez a strandfürdő Európa legnagyobb kiterjedésű vízi paradicsoma.

Miért mondom mindezeket ilyen nyomatékkal? Mert ez a történelmi szerep felelősséget jelent itt lakónak, városgazdának, régiókban gondolkodó projektkészítőknek, mindannyiunknak. Ez a város már kitörölhetetlenül és hosszú időkre szánt főszerepet kapott a turisztika, idegenforgalom világszínpadán. Épp ezért a helyi lokálpatrióták kötelessége, hogy felvillantsa, összefoglalja a múlt jellegzetességeit, beszédes dokumentumait, kövesse a jelen fejlődési lépéseit és szabjon jól be- és átlátható jövőképet az utánunk érkezőknek.

Kedves Barátaim! Tisztelt Látogatók!

Tanulmányozzák behatóan az itt összegyűjtött dokumentumokat, keressenek személyes kötődésre utaló momentumokat, idézzenek fel kedves emlékeket a régmúltból és a pillanat örömének dokumentálására, adjanak fel egy-egy szoboszlói képeslapot szeretteiknek, ismerőseiknek, kollegáiknak. Jóleső tudattal mondom, hogy a városba érkező többszázezer turista hasonlóan cselekszik, hiszen Hajdúszoboszlóról üzenni mindenki számára természetes cselekvési forma.

Végezetül pedig gratulálok mindazoknak, akik a gyűjtőmunka tevékeny részesei és kivitelezői voltak. Csakis a tisztelet hangján beszélhetek idősebb Dr. Balázsi Károly és ifjabb Dr. Balázsi Károly, Búzási László és Dede Tamás, munkásságáról, külön köszönet illeti Harcsa Lajosnét és Hornyák Katalint, valamint a hajdúszoboszlói lovasbandérium krónikását, a 90 éves Béres Lajos bácsit. Érthető módon mindannyiuk motivációjában nagy szerepet játszott a városhoz való kötődés, Hajdúszoboszló szeretete.

Megköszönve figyelmüket, kellemes, oldott szép emlékeket felidéző kiállítási barangolást kívánok!

2006.08.20.

Megosztom Facebook-on  Megosztom Twitter-en  Megosztom Startlapon  Megosztom URLguru-n  Megosztom Delicious-on  Megosztom Tumblr-en  Megosztom CitroMail-lel!  
Ajánlom egy ismerősömnek

Vissza a könyvtárba

A lap tetejére