Vigasztaló
(Édesanyámnak)
Írta: Csokonai Vitéz Gizella

Vissza a könyvtárba

              

Hogy számomra mindig,
Nappal is éjjel van,
Azért sírsz, jó anyám
Olyan fájdalmasan?

Én vagyok a vesztes
S mégis tiéd a bú,
Kettőnk közül nem én,
Te vagy a szomorú?

Ne sírj, ne búslakodj!
Nézd, én vidám vagyok.
Nem is hiszed anyám,
Örömim mily nagyok.

Felhő és szivárvány:
Nékem csak sejtelem,
És a látó világ
Nem törődik velem.

De szívemen mindez
Sebet éppen nem szúr;
Tudom: szeret engem,
És el nem hágy az Úr.

Az én lelkem gazdag,
Tele színes dallal
Amiket a boldog,
Látó ember nem hall.

Bánom is én: milyen
Körülöttem a táj,
Ha vidám vagy, anyám:
Nékem semmi se fáj!

              

Vissza a könyvtárba

A lap tetejére