Görög Sándor
tanító, igazgató
Hajdúszoboszló,1890.12.07. - Hajdúszoboszló,1946.10.25.
(55 év 10 hónap)
Háromgyermekes földműves család leg- idősebb gyermeke. Két húga, az egyszerű, dolgos szülők, békés családi légkörben éltek együtt. A kor szokásainak megfelelően, a fiúgyermeket taníttatták csak, amire nagy szükség is volt, hiszen édesapja 1909-ben meghalt, és egyszerre családfenntartó lett.
Az 5 elemi és a 4 polgári iskolát Hajdúszoboszlón végezte. Az elemi iskolában öt éven keresztül olyan meghatározó egyéniségű tanítók taní- tották, akiktől emberséget, olyan erkölcsi magatartást vehetett át, ami nagyon meghatározta további életét, hivatasszeretetét.
Szorgalmas, jó eszű, tevékeny diák volt, akinek hamar pénzt is kellett keresni, segíteni családját. A polgári iskola elvégzése után, egy évig a városházán, az adóügyi tanácsnok mellett díjnokként dolgozott.
Továbbtanult, tanítói képesítést akart szerezni. Az öttagú család eltartása nem engedte meg, hogy Debrecenbe járjon iskolába, így Sárospatakra került az Állami Tanítóképző Intézetbe, abba az iskolába, ahol hozzá hasonló szegény, egyszerű családok gyermekeivel tanulhatott. Természetesen, kollégiumban lakott, ahol a közösség formáló ereje, nagyszerű tanárai meghatározták későbbi életét, munkásságát.
1911-ben szerzett tanítói oklevelet, s ez év szeptember 1-től választották meg tanítónak a hajdúszoboszlói református elemi iskolába. 1942. szeptember 20-án igazgatónak, tantestületi elnöknek választják, majd presbiter lett.
1942. november 20-án egyházmegyei tanítóképviselő, tanügyi előadó lesz, és mint iskolalátogató Püspökladány, Földes, Tetétlen, Sáp elemi iskoláit látogatja. Betöltött tisztségei: tantestület elnöke, református egyház tanítópresbitere, iskolaszék tagja, a Független Olvasókör alelnöke, később a számvizsgáló bizottság elnöke.
Tevékenyen részt vett a Férfiak bibliakörében, az Evangéliumi munkás-szövetségben, a Dalárdában énekesként és annak pénztárosaként, a Kaszinó munkájában, ennek pénztárosa is volt.
Nagyon szeretett fiatalokkal foglalkozni. A KIE, a gazdakör fiataljaival műsoros estéket rendezett. Mindenütt jelen volt, ahol a köz érdekében tehetett valamit. Nagyon jó szervező, irányító egyéniség volt. Mint igazgató, szinte apai szeretettel segítette, irányította fiatal kollégái életét. Különösen azokét, akik a frontról sebesülten, hadifogságból jöttek haza, és szeretett iskolájában kaptak állást. Szerette, támogatta őket, ez a szeretet, ragaszkodás kölcsönös volt.
Tanító volt, a szó legnemesebb értelmében. Ma szinte elképzelni is nehéz, hogy milyen nagy létszámú osztályokban végezte áldásos munkáját, 50 - 55 első osztályos gyermek között mutatják a korabeli fényképek. Megtanultak mégis írni, olvasni, számolni, tudtak énekelni, ahogy ma mondjuk, elsajátították az alapképességeket.
Nagyon szigorú, következetes pedagógus volt, azt vallotta, csak rend és fegyelem mellett lehet tanítani, csak így lehet komoly munkát végezni.
Szerette tanítványait, nagyon jó kapcsolata volt a szülőkkel. Szoboszlói születésű, szoboszlói lakos, ismerte valamennyit, természetes a jó kapcsolat, a bizalom. Tudták a szülők, hogy szigorú, de „jó tanító”. Nem volt véletlen az a nagy osztálylétszám. Mint igazgató-tanító követelt kollégáitól, annyit, amennyit önmagától is megkövetelt. Igazságos, jó barát volt, szerették nevelőtársai, minden körülményben melléálltak.
1942-től 1946-ig - haláláig - háborús évek, nehéz esztendők voltak az élet minden területén. A háború nem kerülte el az iskolát sem, volt ott hadikórház, pusztulás, romhalmaz. 1946. október 28-án kelt iskolaszéki jegyzőkönyvből idézve Fehér János református lelkész, iskolaszéki elnök szavait: „Szívből jövő szép szavakkal ecsetelni mennyire fáj lelkünknek még egy-egy kedves tárgy elvesztése is, de legjobban annak az elvesztése fáj, aki után nagy űr marad, akit nagyon nehezen lehet pótolni. Ezért fáj lelkünknek annyira Görög Sándor elvesztése, mert őt nagyon nehéz lesz pótolni. Nehéz pótolni az ő munkaszeretetét, páratlan buzgalmát. A legnehezebb időben mutatta meg és bizonyította be egyházunk iránti hűségét, amikor páratlan, korát meghazudtoló fürgeséggel állott a romok eltakarításának élére...”
Tovább így folytatódik:
„Azt mondják, katonának legjobb, illetve legszebb halál a harctéren elesni. Ő tanító volt, s ennek megfelelő legszebb helyen, régi munkálkodási helyén áll ravatala. Azon a helyen, ahol sok száz meg száz gyermeket tanított meg a betűvetésre, az emberszeretet nagy abc-jére.”
1946. november 9-én felvett presbiteri gyűlés jegyzőkönyvi kivonata így méltatja:
„Tömegesen zarándokoltak a tisztelők ravatalához. Október 28-án végbement temetési szertartása alkalmából zsúfolásig megtelt öreg templomunk...”
Majd tovább:
„Iskolánknak 4 évig igazgatója, egyházmegyénknek tanügyi előadója volt, s mint ilyen, egyházmegyénk iskolai életében is tevékenyen részt vett. Szívügye volt az iskola ügye, mikor a háború zaja elcsendesedett, mindjárt munkához látott, ... a lázas munkában korán, 56 éves korában kifáradott a szíve, mely ismétlődő rohamok után, október 25-én megszűnt dobogni.”
36 éven át tanított egy munkahelyen, abban az iskolában, ahol maga is tanult 1897-1902-ig, az elemi iskolában. A hely kötelezte, szívvel-lélekkel végezte munkáját az iskolában, volt ideje családjára, és a sok-sok iskolán kívüli tevékenységre is. Mindenütt ott volt, ahol szükség volt rá, a közügyek fáradhatatlan munkása volt.
Élete, áldásos munkája példa volt kollégái előtt, családja körében és szeretett városában egyaránt.
Felhasznált forrásanyag:
A hajdúszoboszlói református egyház iskolaszékének 1946. október 27-én tartott gyűlésének jegyzőkönyvi kivonata,
A hajdúszoboszlói református egyház presbitériumának 1946. november 9-én tartott gyűlése jegyzőkönyvi kivonata
Görög Mária
Forrás: Pedagógusok Arcképcsarnoka, 2003
Hírarchívum | Impresszum | Preambulum | Köszönet | RSS | Eseménynaptár