Márton Antal
tanító
Hajdúszoboszló,1898.11.11. - Hajdúszoboszló,1994.10.13.
(95 év 11 hónap)
Ötgyermekes földműves család második gyermeke.
Elemi és polgári iskoláit szülő- városában végezte. 1913-ban Dr. Balthazár Dezső püspök engedélyével – mivel még nem töltötte be a 15. évét – kezdte meg tanulmányait a debreceni Református Kollégium Tanítóképző Intézetében.
Az I. vh. miatti súlyos tanítóhiány következtében 1916-ban negyedéves képzős hallgatóként segédtanító lesz a hajdúszoboszlói református elemi iskolában, ahol ezeken az években a 100 fő feletti osztálylétszám sem volt ritka.
A munka mellett 1917-ben szerzi meg a néptanítói oklevelet, majd 1919-ben a fiúiskola „rendes” tanítója lesz. A kezdeti évek II. és III. osztályosai után, 1921-től 25 éven keresztül csak IV. osztályokat tanít. Igazi gárdonyis lámpás volt. A tanítás mellett analfabéta tanfolyamokat szervezett - az I. vh. után 11 télen, a II. vh. után pedig 10 télen át - és népművelési előadásokat is tartott.
Hosszan sorolhatnánk a történeteket szeretetteljes szigoráról, emberségéről és türelméről csakúgy, mint a szegény sorsú, tehetséges gyermekek felkarolásáról, időt és fáradságot nem kímélő erőfeszítéseiről a problémás, sőt javítóintézetbe tanácsolt gyerekek jó útra térítéséről. Reggel 7 órakor már rendszerint az iskolában volt, hogy ott felügyeljen azokra, akiknek otthon nem volt helyük vagy idejük a lecke megírására, este pedig ő volt az utolsó aki hazament, s az iskolakaput zárta. A II. vh. harcainak elvonulta után kartársaival emberfeletti munkával sikerül a
tanítást újból beindítani 1944. nov. 18-án. 1946. nov. 9-én megbízást kap az iskola igazgatói feladatainak ellátására, mely hivatalt 1948. szept. 1-jéig tölti be. Rá hárul ezen időszak legfontosabb feladata: az államosítás végrehajtása, emellett a VIII. osztályban vallást tanít.
1948-tól 1962. évi nyugdíjazásáig másodikos fiúosztályokat tanít.
Munkája elismeréseként 1958-ban a Pedagógusnapon Kiváló Tanító kitüntetést vesz át a Parlamentben.
Élete alkonyán, 1987-ben a legmagasabb - 70 éves - szolgálat után járó Rubindiploma tulajdonosa lesz. Ebből az alkalomból idézzük fel Dr. Voksán József, a Pedagógus Szakszervezet főtitkára elismerő szavait: „Köszöntöm annak a nemzedéknek a képviselőjét, amely a történelemformáló évtizedekben hazánk sorskérdései iránt mindig példamutató felelősséget vállalt. Szavakkal nehéz kifejezni, leírni mi mindent tettek a hazáért, népért, és minden egyes emberért
azok, akik ennek a sok-sok hullámverést átélt nemzetnek a leányait és fiait nevelték, megtanították arra, hogy bízva a jövőben és saját erejükben a társadalmi felemelkedés útján járjanak. Számukra a helytállás és a hőség maradandó példája mindig a pedagógus volt.”
Márton Antal 46 éven át szolgálta a magyar népoktatást szülővárosának ugyanabban az iskolájában (református elemi fiúiskola, majd I. sz. Általános Iskola). Nagy örömére szolgált, amikor 1975-ben az iskola felvette a nagy példakép, a XIX. sz. reformer pedagógusa, Gönczy Pál nevét. (Felesége, Szilágyi Amália révén szegről-végről maga is rokonságba került Gönczy Pállal.) A család birtokában levő Gönczy és egyéb korabeli dokumentumokat nagy szeretettel ajánlotta fel az iskolában berendezett Gönczy Emlékszoba, valamint a hajdúszoboszlói Bocskai Múzeum céljaira.
Oktató-nevelői működését kora fiatalságától kezdve cselekvő szakmai és közéleti tevékenység teljesítette ki. Mély hazaszeretete és lokálpatriotizmusa a történelem viharai között is megnyilvánult, a városi közigazgatásban való feladatvállalástól kezdve a református egyház ügyeinek intézésén át a szakma érdekeinek képviseletéig. Néhány jellemző példa ezek közül:
1926-ban a Református Egyházmegyei Tanító Egyesület jegyzője, majd 1928-tól rövid ideig titkára (az Alsószabolcs-Hajdúvidéki Egyház-megyéhez ekkor 236 tanítói állás tartozott). A Méhész Egyesület jegyzője (maga 56 éven keresztül méhészkedett), a városi Vöröskereszt Egyesület pénztárosa (1943-ban a polgári iskolában emberfeletti munkával rendeznek be és működtetnek egy 200 ágyas Vöröskereszt kórházat), az Úri Kaszinó és a Függetlenségi Olvasókör számvizsgáló bizottsági tagja, a Városi Dalegylet, Iparos Dalkör, Pedagógus Énekkar tagja.
Különösen nagy lelkesedéssel vett részt az iskolai színjátszó körök szervezésében. Előadásaik közül az Elnémult harangok, A Gyurkovics lányok, a Légy jó mindhalálig, Gazdag szegények, vagy Az aranyember felejthetetlenek voltak. A szakma összefogása, a tanítók érdekképviseletének megszervezése már igen fiatalon, 1919-ben megérintette, akkor azonban ez megrovással járt. Az újkori Pedagógus Szakszervezetnek 1945-től 33 éven keresztül volt tisztségviselője. Nyugdíjas éveiben mint a nyugdíjas alapszervezet bizalmija fáradhatatlanul intézte a tagok problémás ügyeit, emellett az idős, beteg kartársak gyámolítására és támogatására is jutott ideje.
Eredményeit az országos pedagógus szakszervezet is elismerte. Nyugdíjba vonulásakor kartársai a következő sorokkal köszöntötték a 45 éves jubileumra készített albumban:
„Szólj, gondolj, tégy jót, s minden szó, gondolat és tett
Tiszta tükörként fog visszamosolyogni reád!”
„Úgy érezzük, hogy a költő e sorai Anti bácsi legszebb emberi tulajdonságait és egyben a magyar tanító legnemesebb jellemvonásait sugározzák. Csaknem fél évszázadon át szólta, gondolta, tette a jót kis tanítványaival, akiket példája nevelt becsületes, felelősségtudó emberekké; szólta, gondolta, tette a jót munkatársaival, akikkel a közös munka, a közös cél kötötte össze.” ... „Mondja el ez az album: aki egész életében jót szólt, gondolt és tett annak gazdag az élete. S még gazdagabbá teszi az a szeretet, amely e jóság nyomán fakadt.”
Források: Dr. Nábrády Mihály beszélgetése Márton Antallal 1987. dec. 21-én, Juhász István cikke „Fénye van még a lámpásnak!” a Hajdúszoboszló c. városi lap 1994. aug. 12-i száma.
Széles Anikó
Forrás: Pedagógusok Arcképcsarnoka, 2002
Hírarchívum | Impresszum | Preambulum | Köszönet | RSS | Eseménynaptár