A legsötétebb Szoboszlóból - Utazás helyben (5. rész)
Írta: Abel Lynó, 1891
Azután ösmerkedni kezdtem a benszülöttek főnökeivel, kiket kapitányoknak is neveznek.
Bemutattam magamnak mindenek előtt az alkapitányt.
Ez a legsötétebb Fehér Gábor.
Említette, hogy ő ügyel fel a szökésben levő újonczokra, és intézi a mezőrendőrségi ügyeket, mire következő társalgás fejlett ki köztünk:
- Mint mezőbírónak, mekkora területre terjed ki az ön hatásköre?
- Csekély 40000 holdnyi területre.
- És hány lovasrendőrje van önnek?
- Túlzás nélkül legyen mondva három, ugymint: Tóth Mihály, Gombocz Lajos és Szabó Gábor urak.
- Szép, nagyon szép! - tehát minden legényre és lóra csak tizenháromezer holdnyi terület esik. Nagyon szép! - Reménylem a város legalább jó lovakat ad alájuk?
- Nem, lovakat nem a város ád, azt maguknak kell tartani, azért, ha sántul nekik sántul; ha pusztul nekik pusztul. A nemes város csak a lovaglási területet adja alájuk, de azt aztán bőven is ki méri.
- Van-e sok panasz?
- Ellenem??!
- Dehogy, mezőrendőrségi!
- Lenni volna, de maga a mezőrendőrségi törvény (1840.IX.t.cz:) oly silány és elvénült, maga az eljárás oly nehézkes, hogy a felek, mindsem panaszra jöjjenek inkább kibékülnek, vagy mi egyre megy - maguk játszák el a zálogosdit.
- Ön közegészségügyész is nemde?
- Miről gondolja, - könyörgöm!?
- Nem emlékszem már, de valahol, mint ha hallottam vagy- városi szabályrendeletben olvastam volna.
- Az lehetetlen, én tudtommal csak arról vagyok nevezetes, hogy a tűzbiztonsági szabályrendelet végrehajtását tavaly tüzetesen megkezdettem, de ...
- Csak maradjunk az egészségügynél! Tudja-e alkapitány ur, hogy a szoboszlói 2 kros zsemlye és Fogthüy János udvarán levő trágyahalom (a napokban végre valahára kihordattattatott) között mi a külömbség s mi a hasonlóság?
- ??
- Az a külömbség, hogy az egyik szerfelett kicsiny, a másik pedig óriási, továbbá továbbá külömbség még, hogy a helybeli sütésű zsemlyét ön valószínűleg soh'sem látta, ellenben ama városunk kellő közepét díszítő trágyahalom előtt, ön hazajártában is naponkint eldefilirozik, - ez a külömbség!
- S a hasonlóság?!
- Ama két tárgy között a hasonlóság az, hogy ön egyiknek sem vonta még kérdőre a felelős szerkesztőjét!
Azután nagyon kellemesen társalogtunk még a tizenöt korcsmárosnak zárórák megtartásában tanusított kedélyességéről, éjjeli csend és rendzavarások, több rendbeli általánosan ösmert szemétdombok geológiai alakulásáról, pernyék és szappanlevek szabályszerinti kiöntéséről és sűrű lelhelyeiről, de kellemes teté-a teté [ejtve tetátet = bizalmas négyszemközti beszélgetésünket megzavarta egy hivatalos hang, mely a szintén jelenlévő főkapitány urhoz hangzott:
- Tekintetes főkapitány urnak alásan jelentem, ráakadtam már arra a vászoncselédre, a méket két hét óta hiába tetszik kerestetni!
- No Sámuel ez nagyon derék dolog, hát lelkem, hogy is hívják azt a lányt, Kiss Erzsóknak hívják ugy-e lelkem?
- Igenis jelentem alásan Kiss Erzsók lesz annak a becsületes neve.
- No lelkem, hát hol találta meg Kiss Erzsókot,valami tanyán!
- Igenis kérem aláson nem a tanyán, mert hát nem a tanyán szolgál, hanem - mint ahogy a tekintetes asszony is mondja - két hét óta ott lakik a tekintetes főkapitány ur házánál, cseléd!
- Lehetetlen! Nállam szolgál? Enyje enyje! - mi csak Erzsinek szólítottuk, no nem baj Sámuel, elmehet kend.
Hát ugyan, ki is tudhatná a közül a sok, cseléd közül, kik a főkapitány úr előtt megfordulnak, hogy melyik a Nagy s melyik a Kiss Erzsók! Különben a főkapitány az egyetlen, tehát legfőbb pá...Pista az egész városházánál, hanem dolgozik is annyit, mint öt igaz hitű kálvinista. Jaj - igaz, hisz ő nem benszülött! Meginterpelláltam aztán a rendőrjei létszáma tárgyában. Dicsekedve említette, hogy 24, - betűvel is kiírva - huszonnégy rendőrje van. De ugyanakkor panaszolta, hogy maga a szervezet nagyon rejtélyes, mert ha a huszonnégy rendőrből kézbesíteni elküld tizenkettőt nem marad otthon semmi és senki. - nincs, "Samu bácsi"!
Csodálkoztam e furcsa kivonáson, felvilágositásul nyertem, hogy azért vannak a rendőrök így szervezve, hogy ha a kézbesitők ellen van panasz, így szóllhasson az ének: kérem nekünk külön kézbesítőink valójában nincsenek! ha rendőröket szidják ismét így szállhasson a dal: jaj! kérem nekünk valójában rendőreink nincsenek!
Ezt a rejtélyes módszert ugy hivják, hogy "Hajdu-politika."
Mint hallottam legjobb dolguk még a tanácsnok uraknak van; ő tőlük tanácsot, ők viszont fizetésemelést nem igen kérnek. Boldogok hogy hivatalbeliemberek lehetnek még boldogabbak ha néha napján egy-egy kertkerülési ebédre kidöczöghetnek a város fogatán, ekkor örömükben még a város lovainak is megbocsátanak, pedig azoknak a fizetése több mint az övék évenkint 1200 frt.
Épen a tanácsnokok tanácsosával, a mindenhez értő, szenvedélyes régész, méhész, kertész, könyvész, festész lövész és stb. -ész a legfőbb notáriussal kezdtünk afelett vitátzni, vajjon a Werndl-féle puskákkal kell-e a rendőrséget, vagy pedig eme puskákat kellene rendőrséggel - felszerelni, avagy végül, nem jobb lenne-e ama legutolsó divat szerinti lőfegyvereket kizárólag helyettes polgármesterkedési vadlibászatokra fordítania, midőn a városháza emeletéről egyszerre széles akkordokban ömlött egyike a legszebb akcentusú káromkodásoknak, amelyeket valaha hallottunk.
Ki az, mi az? - Kérdeztem V-dik Lászlóként a közöttem állott s menekülőfélben levő benszülött pasáktól, - talán tanácsgyűlés van, vagy Wekerle visszaküldte az albumot? Dehogy, dehogy! -hangzott mindenfelől.
Már épen a pénzügyiigazgató s effélére gondoltam mialatt a lármázó közeledett, jött lefelé a lépcsőn, hangoztatván "k... Krisztusát" és egyéb klassikus idézeteket.
A Nagy Mogul, jön a Nagy Mogul, suttogták a hivatal szobákba bemenekült pasák.
És valóban ő jött, megérkezett a földszintiek által "Nagy Mogulnak" nevezett legfőbb pasa, a világlátott s így legczivilizáltabb benszülött - polgármester! Amint meglátott ajakán a lármás káromkodás, egy a legkellemesebb mosolyában megförösztött adomának adott helyet. Mint mondják, vagy káromkodik, vagy adomázik, de mindkét irányban nagy tekintély! De ugyanakkor az összes hivatalszobákból a nyitott ajtókon át khórusban hangzott felénk a Nagy Mogult utánzó kissebb pasák hivatalos erélyeinek hangja a "k... krisztusa" és egyéb tájszóllások.
Gyönyörködtünk, - mialatt a polgármesterur mutatóujját bajussza alá tolva mosolyogta felém: "Kedves öcsém, valamit mondok! Halgassa csak, mily fölséges viszhang! "Odanézek hát az udvar tulsó óldalán levő épület egyik kis ablakából fejét kidugva egy elkeseredett benszülött még ugyabban káromkodik.
Hát az micsoda hivatalnok ott Bátyám!
Nem, kedves öcsém, az ott - a börtön!
No de erről máskor!
Hírarchívum | Impresszum | Preambulum | Köszönet | RSS | Eseménynaptár