A legsötétebb Szoboszlóból - Utazás helyben (2. rész)
Írta: Abel Lynó, 1891
Jó reggelt!
Amint felébredtem, ott találtam magamat a torony alatt, hol előző este - szombaton - tábort ütöttem. Rosz álmomból.
Azt álmodtam, hogy a hajduk Szoboszlót nagyközséggé alacsonyítvány felfedező érdemeim jutalmazásául a teljhatalmu belügyminiszter ur kinevezett s kiküldött a nyakukra k.k. birónak s a nemes hajduk a szerbtövis kiirtása körül szerezett bokros érdemeim elismeréseül engemet is diszpolgárrá választván, tiszteletemre a város erdöben hatvan kr-os teritékü, hályas pogácsákkal és dikcziókkal sulyositott lakomát rendeztek. Álmom nagyon élénk volt: épen a 17-ik dikczió alatt szenvedtem vértanui kinokat, mikor a hajduk nemzeti eledelére a tésztás kására került a sor - nagyot sikoltottam s felébredtem; szerencsém!
Mindenek elött rövid hálaimát bocsátottam az egek urához, hogy csak álmodtam s különösen hogy a rettegett tésztás kásától oly csodálatos módon megszabadított. Igazán a végzet utjai kiszámíthatatlanok!
A nap az örök szeretet ez isteni lámpása, már magasan ragyogott az égen. Reggel volt. A legszebb őszi reggel és egy kifent bajuszu ünnepélyes ábrázatu benszülött köszöntöttek felém, ez utobbi azon egyházfi, ki saját maga által már 1845-ben "48-as"-nak neveztetett, ettől tudtam meg, hogy ma vasárnap vagyis olyan ünnep van, milyen a hajduk ősi szokások szerint isteni tiszteletet és közgyüléseket tartanak, ezen ünnep épen jó alkalom lesz a hajdu szokásokkal megösmerkedni, erre a nagy napra jó lesz kicsipnem magamat s az expediczió porát lemosakodnom.
Mutatták, hogy amott a templom háta megett nem messzire terül el az "ujkut"-nak nevezett forrás, 700 forintokba került, abban még nincsen sem rosz szürdarab sem topánka, vagy csizmasarok, - de bizony azon "ujkut"-hoz férköznöm a körötte levő feneketlen kátyu miatt sehogysem sikerülvén, egy az ut szélén csergedező állítólag a "Gazdák és iparosok általános szövetkezetének h.-szoboszlói fióktelepe" bukása folytán megeredt jókora könypatakban - mostam meg arczomat és kezeimet. E viz keserü és iszapos volt, ugy néztem ki utánna akár egy osztalékot felvett "fagyár"-beli benszülött részvét-tára!
Felesleges talán mondanom is, hogy külsőm eme mosakodás után nagy átalakuláson ment át, igy rám nem ismernek, gyanutlanul járhatok s bizvást jómódu benszülött iparos vagy gazdának fog nézni bárki is.
Azért - bementem harangozás után nézni mindjárt az isten dicsőítésére szánt helyre a templomba, de látva, hogy ott a benszülöttek csekély száma a szószékből feléjök hangzó ébresztő szavakra rá sem hederítve,- mély álomban szendereg; hogy ezen felette üdítő szertartást ne zavarjam, óvatosan visszahuzódtam beirtam utinaplómba:
"templomban a hajduk kevesen,
- De, alusznak - istenesen."
Otthagyva az istenes alvókat kiváncsi voltam megtudni, hogy ha ilyen kevesen vannak az istenimádók, hol lehet, s miként ünnepli a vasárnapot - az óriási többség. Megnézve a nálam levő térképet, átmentem a nagy árkok által felnégyelt - valószínűleg védművek - és szintén jelentékeny mocsárral körülvett piaczon, s rá találtam a templommal csaknem szembe levő másik nagy középületre a nagyvendéglőre. Ez egy hatalmas nagy szennyes épület, mely előtt a benszülöttek nagy tömege zajgott s morajlott.
Mennyivel más itt az élet, mint amott. Ott mindig, - itt sohasem alusznak. Ennek oka felől kérdezősködvén megtudtam, hogy a hajduk vallásában kétféle felekezet van, egyik a templomban, folytonosan kegyes 
énekek és imákban dicsérik, másik felekezet pedig vendéglők és korcs- mákban szemérmetlen dalok és szitkok közt becsmérli az istent. És valóban ezen utóbbi felekezetnek a nagyvendéglő előtt tartott nagyszabásu szertartásban nyil- vánuló fonatizmusa meglepett. Láttam és hallottam már szabolcsmegyei követválasztást, pócsi koldusok verekedését, sőt vasuti pénztáraknál zónajegyért is több izekben dulakodni szerencsés voltam, - de ilyen s ekkora folyékony ékes szollásu istenkáromlást mint itt - soha és seholsem.
Mialatt a bámulattól leeső félben levő állkapczám helyreigazításával foglalkoztam, a nagyvendéglőből két csoportot láttam kihömpölyögni, egyikben két részeg pandur kisért befelé egy tévedésből józanul maradt benszülött polgártársat, intő példaként; a másikban pedig két berugott polgárt nagy örömrivolgások között huzalkodott egy valószinüleg szintén sajnos tévedésből józanon maradt - pandurral, ezen képviselőjét a hivatalos józan életnek mint hallottam, a zágrábi országos kiállításra szándékoztak elküldeni, - mint ritka példányt. Ha tervük sikerül, biztosítva lesz a kiállítás is, a magyar és horvát barátság is.
Különben a piaczon ácsorgókról látva, hogy ezek részint olyanok, kik már be vannak, részint olyanokból áll, kik még nincsenek berugva: elég volt a piaczi házak építési vonalára egy futó tekintetet vetnem s rágondolnom mult heti utazási élményeim kinyomtatásában levő rettenetes sajtohibákra, hogy halált megvető bátorsággal - similis simile - elhatároztam miként bennyomulok expedicziómmal a nagyvendéglőbe s ama hajmeresztő események folyatatásaként, ott, ha kell meg is ebédelek.
Expedicziómat négy jól külön megtermett suroló és hét tagbaszakadt sepregető benszülött asszonyokkal megerősítvén 1891. év október 3-án déli 1/2 tizenkettő órakor sorfalat képező részeg benszülöttek eget verő istenkáromlása között előre szegezett napernyővel tartottam bevonulásomat ama mocsoktól emeletes korcsmába, ellevén szánva, hogy ha ebbe bele nem halok, a következő számban a városházánál ütöm fel főhadiszállásomat... Jakab! Egy szobát és - spricczert
| Előző rész | Következő rész |
Hírarchívum | Impresszum | Preambulum | Köszönet | RSS | Eseménynaptár