Ez alatt az idő alatt egy autó érkezett a kapu elé. A katonák nagyon éljenezték az elvtársakat. A mint megtudtuk az autóban Böhm Vilmos és Szamuely Tibor népbiztosok ültek.

Megmotózás után a terrorcsapat parancsnoka Kohn Kerekes Árpád reánk mutatva egy széles gesztussal kiáltotta "maguk ki lesznek végezve".

Vittek is ki bennünket a piactérre s ott egy-egy akácfa alá állítottak, a hátunk mögé pedig kötelet löktek.

Én utoljára mentem. A Barbócz-gyógyszertár ajtajával szemközt állottam meg. A gyógyszertár ajtajában állottak Barbócz Zsigmond gyógyszerész és neje, aki keservesen sírt. Később elmentek onnan és a gyógyszertár ajtaját bezárták.

- Ki ez az ember? De igazat mondjon!
- A főjegyző.
- Milyen ember? Hogy viselte magát a háború alatt a néppel szemben?
- Roszat nem hallottam róla.

Ezen szavakra az ott lévő terrorkatonák közt is megszólal valaki. Jól nem láthattam, hangjáról sem tudtam felismerni, mert egészen hátul állott. Azt kérdi nagyon gyorsan:

- Ki az kérem? A főjegyző?
- Igen.
- Csiha főjegyző?
- Igen.
- Ez az ember parancsnok elvtárs ártatlan.

A parancsnok elvtárs erre megragadja a karomat, egyet lódit rajtam s ugy kiáltja.

- Akkor maga menjen be az őrszobába - magát majd máskép intézzük el.

Mind ez egy pár másodperc alatt történt. Felnéztem a toronyórára "félhat", Istenem! Teremtőm! Hála legyen neked a szabadságomért!

Bekísértek a rendőrkapitányi szobába. Utközben is a fülembe csengett Körner Béla mondása. "Ártatlanabbul embert soha még el nem ítéltek". Vagy a beteg öregember Tokay József szava: "De uraim hiszen én február 7-ike óta hivatalban sem voltam." 

Később a terror katonák beszélték el hogy "az a bankigazgató a kivégzés előtt az mondotta éljen a magyar nemzet. Mire erre odadörögtük neki éljen a proletár uralom."

Dr. Fekete László polgármester hallgatott. Ugy állott ott a fa alatt, mint egy megdicsőült mártír. Előbb megpróbálta magát menteni, szabadítani. Hasztalan. Nem hallgattak rá.

Rendőrkapitányi szobában volt már akkor a midőn engem bekísértek Dr. Erdős Kálmán is. Évek óta nem dohányzom, de akkor annyira erőt vett rajtam az izgatottság, hogy kénytelen voltam tőle egy cigarettát kérni. Azután leültem a díványra.

Később behozták még Kerekes Bélát és Szücs Imre pénzügyőri fővigyázót is. Itt voltunk egy félóráig. A katonák az asztalfiókot kibontották. Keresték az állítólagos ellenforradalmi iratokat. De nem találtak. A mi pénz és egyéb érték van, azt magukhoz vették. Félórai időzés után nekem és Dr. Erdős Kálmánnak azt mondták, menjünk haza s egy kis élelmiszert és fehérnemüt csomagoljunk, mert megyünk Budapestre.

Mikor a nagykapun kimegyünk, látjuk, hogy Dr. Fekete László polgármestert, Körner Béla bankigazgatót és Tokay József rendőrfogalmazót a legcsufosabb halállal csakugyan kivégezték.

Majd összeestem annyira megborzadtam ettől a látványtól. Alig tudtam tovább menni. De valamennyire erőt véve magamon, a katonák által kisértetve Dr. Erdős Kálmán lakására mentünk.

Utközben találkoztunk Szeremley Zsigmonddal.

Azt kérdi tőlem az egyik katona.

- Ki ez?
- Szeremley banktisztviselő.
- Burzsuj?
- Nem. Szegény hivatalnok.

Tovább mentünk. Dr. Erdős csomagolt s onnan mihozzánk.

Áldott lelkü jó feleségem, aki a piacon történtekről mit sem tudott, sirva kérte a katonákat, hogy ne bántsanak, ártatlan vagyok. A katonák azt felelték «elvtársnő nyugodjon meg, a férje ártatlan, de el kell, hogy vigyük magunkkal».

Aztán bementünk a szobába. Dr. Erdős nagyon izgatott volt. Pálinkát kért. Hoztam. Volt egy kis üveg finom barack pálinkám. Valamikor szegény Fekete Lacitól kaptam ajándékba. Töltöttem. Ivott. De ittak az elvtársak is. Mind megitták, nem győzték eléggé dicsérni.

A szokatlan látványra a Kozma gyerekek is bejöttek a szobába. Nézik őket az elvtársak, egyszer megszólal az egyik. "Elvtárs, mégsem lehet ez rossz család, különben nem tűrnék idefent ezeket a szegény proletár gyerekeket."

Szegény feleségem, a mit tudott hirtelenjében csomagolt s elbucsuzva kis családomtól 5 perc mulva már az utcán voltunk.