Visszaemlékezés 1919 ápr. 24-re (2. rész)
Írja: Csiha Márton, 1920
II.
A város lakossága a tanácsnak a már előző számunkban közölt intézkedését megnyugvással vette tudomássul. Nem is lett volna semmi baj, de a délutáni órákban a frontról visszaözönlő vörös katonák bejöttek a városba s azt hivén, hogy városunkban ellenforradalom ütött ki, szigorú intézkedéseket tettek. A várost megszállották, az itt lévő székely tisztek közzül hatot a városháza udvarára bekisértek, a kiket agyon akartak lőni, mert őket fehérgárdistának gondolták. Ezen jelenetnek Kerekes Béla jegyző kollegámmal szemtanui voltunk, mert a géppuskákkal megerősitett udvarra nagy vakmerőséggel behatoltunk, s kíváncian néztük az ottani dolgokat.
A székely tiszteket bekisérés után falnak állították, egy állig felfegyverkezett nő pedig dühösen kiabált a katonákra »Lőjjétek le a kutyákat!«. A vörös katonákban azonban felülkerekedett a jobb érzés, meggondolták a dolgot s kellő igazolás után szabadon bocsátották őket. Mi is szédülő fejjel tovább siettünk s a nagy kapun akartunk kijutni, oda azonban ujabb csapat érkezett. A csapat vezetője az épen ottlevő Dr. Fekete László polgármestertől kocsit, lovat, kenyeret és szalonnát kért. Polgármester intézkedésére Bor János közélelmezési igazgató a közélelmezési raktárból azonnal szállítatta a kenyeret és a szalonnát. Kocsikat is kapott a csapat nemsokára, amelyen tovább ment Nádudvarra.
A csapat elvonulása után mi is szerencsésen kijutottunk az udvarról. A piacon, találkoztunk Székely József adóügyi jegyzővel s hárman tárgyalva a nehéz helyzetet, hazafele igyekeztünk.
A késő délutáni órákban a városi tanács intézkedett, hogy polgárőrség állítassék fel, amely a rend, személy és vagyonbizottság fentartása felett örködjék. Körner Géza rendőrkapitány ki is hirdette ezt a határozatot s felszólitotta a lakosságot, hogy minél tömegesebben jelentkezzenek. Fegyver és munició van elég, csak legény kell a gátra. Célja csak a rend, személy és vagyonbiztonság fentartása. Hadműveleti ügyekbe nem avatkozik. A felhívás kevés eredménnyel járt, mert a városi közalkalmazottakon kivül alig egy nehányan jelentkeztek.
A vörös katonák este felé mindinkább szaporodtak. A piactéren több gépfegyvert állítottak fel. Egy nemzetőrre rálőttek. Utána lőttek Körner Béla bankigazgatónak, a lövések azonban nem találták. Felkisérték a városházához Gerstner Miksa járásbírót és nejét, de őket az ott önkéntesen szolgálatot teljesítő Dr. Erdős Kálmán tanácsnok közbelépése folytán elengedték. Letartóztatták a Dr. Erdőssel szolgálatban levő Nagy András városi iktatót is, neki azonban sikerült egy alkalmas pillanatban meglépni.
Nyolc órakkor hozzám is bejött három fegyveres vörös katona s követelték, hogy adjam elő azt a fegyvert amelyet egy órával hoztam lakásomra. Kijelentették, hogy ha azt elő nem adom, akkor magukkal visznek. Fegyverem nem volt s így azt elő sem adhattam. A keresett fegyvert különben Császy Gyula szomszédomnál találták volna meg, de ugy látszik a két házat összetévesztették s nem oda, hanem én hozzám jöttek be. A helyzet kritikus volt. Faggatak. Nyaggatak. Az elhurcolásról csak a velünk egy udvarban lakó Kozma Lajosnak és nejének rimánkodására s az én határozott fellépésemre állottak el. Akkor vacsorát kértek. Kaptak. Vacsora után eltávoztak, de rám parancsoltak, hogy lakásomat el ne merjem hagyni s az ajtókat zárjam be.
Az esteli órákban különben egyesek azt a vész hírt terjesztették, hogy a vörös katonák éjjel rabolni és fosztogatni fognak.
Ez a hir azonban nem bizonyult valónak. Eből azt lehet következtetni, hogy a vészhírt terjesztők a zavarosabban akartak halászni. A vörös katonák éjjel 12 óra tájban kivonultak a városból és Nádudvar felé mentek.
Éjjel tehát semmi különösebb baj nem történt, ami Dr. Erdős Kálmán tanácsnok érdeme is, aki egész éjjel a városházánál tartott szolgálatot s ott megismerkedvén a vörös katonai parancsnokával, minden igyekezetével azon volt, hogy a fenyegető veszélyt a városról elhárítsa.
A gazda családok legnagyobb része kivonult a tanyákra, a tanyával nem biró családok pedig szőlőskertekbe, vagy idegen lakásokba menekültek, vagy épen Debrecenbe mentek be, ahova a románok már bevonultak. Alig egynehányan maradtunk idehaza lakásainkban. De mindenki bárhol lett légyen is, szorongó szívvel, aggodalommal várta a reggelt.
Dr. Erdős Kálmán, aki maga az éj leple alatt vigyázva, figyelve többízben körutra ment, a városban senkivel sem találkozott s ő is teljesen kimerülve a folytonos izgalmaktól, hálatelt szívvel beköszöntötte a reggelt.
Megkönyebbülve hagytuk el lakásainkat, de akkor még senkisem gondolta, nem is sejtette, hogy mit hoz ránk ez a nap.
Forrás: Független Hajduság, 1920.05.30.
| Előző rész | Következő rész |
Hírarchívum | Impresszum | Preambulum | Köszönet | RSS | Eseménynaptár